Initial D

Nem szeretem az autókat, az autóversenyt, az ilyen témájú filmeket, sőt még Edison Chent sem. Mégis megnéztem, mert már annyiszor elém került a film, és elég nagy kultusza is van Ázsiában a mangának, animének, videojátéknak. Én nem találkoztam egyikkel sem, de annyi szent, hogy nagyon látszik a filmen az animés védjegyek. Anthony Wong über brutál cool benne, mint az iszákos tofu készítő japán fater, akinek mindig ott lóg a cigi a szájába. Edison Chen szerencsére nem sokat szerepel, de akkor is vér gagyi laza srácot próbálná eljátszani. Jay Chou meg inkább maradt volna a éneklésnél, olyan kifejezéstelen arccal nyomta végig a filmet, hogy az valami fájdalmas volt nézni, ráadásul utószinkront is kapott, ami kritikán alulira sikeredett. Chapman To kapott néhány vicces jelenetet, de a film felétől már ő is fárasztóvá vállt. A filmet nagyon lazára vették, szinte végig rap zene szól, mindenki majd szét esik, a drift király, az autók pöpecek, és tulajdonképpen ennyi a film. Jó hangulata lenne, de az utószinkronnal, és a furcsa homályos, felgyorsított vágásokkal, ide-oda váltakozó értelmetlen jelenetekkel jól tönkre is tették. Ettől függetlenül nézhető darab, de csak annak aki szeretik az autóversenyzést, és a laza srácokat. Nekem túlságosan menőnek próbált hatni minden egyes jelenet, a sok esetben oda nem illő zenékkel egyetemben. Érthetetlen, hogy ugyanaz a rendező páros készítette a filmet, mint akik a Infernal Affairst, bár ha megnézzük hogy ezek után miket rendeztek már annyira nem.

Rendező: Siu Fai Mak,  Wai-keung Lai
Szerintem: 6/10

Girlfriend - Someone Please Stop the World

Nem tagadom, ezt a filmet csakis Aoba Kawai miatt néztem meg. Túlzottan sok filmszerepet nem kapott, illetve csak alig-alig főbb szerepeket, így sajnos ezek után nagyon nincs is mit néznem tőle. Pedig a Kabukicho Love Hotelben egész jól alakított, na és persze nagyon is jól nézett ki. Itt sincs ez másképp, egy teljesen hiteles karaktert hoz, tényleg olyan mintha egy valós személyiség lenne, akit valahonnét ismer az ember, és természetesen itt is meztelenkedik, nem is keveset. Másik főszereplőt Yamada Kinuwo játssza, aki szintén kiváló alakítást hoz, ezért nem is értem, hogy azóta miért nem kapott főbb szerepeket, hisz a mai napig aktív, bár lehet hogy sorozatokban többet szerepel. Aoba egy Miho nevű önbizalomhiánnyal küszködő fiatal lányt alakít, aki fodrászként próbál egyedül megállni a lábán, vagyis inkább másik 6 láb segítségével, szobatársai személyében, de legnagyobb problémája, amit a film végig is visz, az apjával való kapcsolat hiánya. Egy napon találkozik Kinuwo által megszemélyesített fotográfussal, Kyokoval, aki azzal az ötlettel áll elő, hogy ő bizony meztelen képeket akar róla készíteni egy újságnak. Így ismerkednek meg, és kezdenek el beszélni a problémájukról, életfelfogásukról. Nem feltétlen mondanám azt, hogy ez egy remek film, még nagyon képi világa sincs, inkább amolyan tévé filmbe ontott művészfilm jellege van, mindenesetre engem nagyon elragadott, még férfiként is átérződik a két nő őrlődése. Miho az abszolút visszafogott ám komplex csaj, míg Kyoko az életvidám, ám fogalma sincs az életről, a társkapcsolatokról, és hogy hogyan is működik a média. Amit eleinte csupa rózsaszínnek lát, azt szép lassan Miho és a megtapasztalásai alapján kezd csak igazán ráeszmélni, mennyire is nem egyszerű talpon maradni a mai világban. Az egyedüli kritikám a film felé, hogy néhol baromira átmegy művészkedésbe, így van hogy 2-3 percig csak a nagy semmit bámuljuk, hogy valamelyik főszereplő ül a vonaton, vagy sétál a városba, üzletbe. Ez így nem kellett ide, nyugodtan lehetett volna 1 órás is a film. Mindenesetre a rendező további nem-pinku filmjeire kíváncsi vagyok!

Rendező: Hiroki Ryuichi
Szerintem: 7/10

Rock N' Roll Cop

Ez is azokhoz a tucat Hongkongi akciófilmekhez tartozik, amit kínkeservesen megnéz az ember, nem is nagyon érti mi történik a vásznon, majd azonnal el is felejti az egészet. Öncélúan erőszakos, azt a fajta mesebeli Hongkongot mutatja be a film, ahol minden második ember bűnöző, mindenki illegális dolgokkal foglalkozik, tetőfokára hág a prostitúció, korrupció, drog kereskedelem, minden rossz arcú embernél gépfegyver van, és zokszó nélkül bárkit agyonlőnek. Mindezzel szembe állítja a konzervatív Kínát, ahol mindenki jólfésült, jól öltözött, illegális dolgoknak még csak helye sem lehet. Mindezt 1997-ben. Véletlen? Ugyan! Az rendben van, hogy 80-90-es években alapvetően erőszakosabbak voltak az akció filmek, de hogy premierplánba nőt, férfit, utcai járókelőket csak úgy pofán lőjenek, az még nekem is sok, illetve értelmetlen. A film végig ezt a koszos, büdös, neonfényektől vakító képi világot árasztja magából, amit én személy szerint imádok, itt mégsem tudott elkapni a hangulat. Nem volt egy jó kamerabeállítás, végig olyan érzésem volt, mintha egy amatőr fogta volna végig a kamerát. Erre a rossz képminőség, és a borzalmas utószinkron még csak rátett egy lapáttal. Bemásolhatnám ide, hogy miről szól a film, de fölösleges, ragaszkodom a saját véleményemhez, mégpedig, hogy fogalmam sincs. Zavaros, érthetetlen volt, nagyon koncentrálni sem tudtam, annyi volt a lövöldözés, és a rengeteg megjegyezhetetlen karakter. Még Anthony Wong sem tudta megmenteni ezt a filmet.

Rendező: Kirk Wong
Szerintem: 3/10

Lost and Love

Az idejét nem tudom, mikor láttam utoljára Andy Lau főszereplésével filmet. Még a 80-as évek filmjeiben sem volt számomra soha szimpatikus egy színész, ennek ellenére össze sem tudom számolni, hány olyan filmet láttam amiben ő szerepelt. Mivel a Hongkongi filmgyártás véleményem szerint évek óta leszállóágban van, így nem is nagyon erőltettem az ő filmjeit. Erre is csak azért esett a választásom, mert tetszett a trailerből a képi világa, és a leírásból kissé hasonlított a Riding Alone for Thousands Miles-ra, ami nagy kedvenc. Nem tévedtem sokat, bár olyan kultikus filmmé nálam nem avanzsált, de mindenképpen egy szép filmről van szó. 1999-ben a főszereplő fiát elrabolják, és a férfi 15 évnyi nyomozás, kutatás után kezdődik el a film. Egy térképen láthatjuk, hogy gyakorlatilag Kína nagy részét bejárta motoron, miközben a fia 2 éves gyerekkori képét osztogatja, és egy hatalmas zászlót is mindig hordoz magával, szintén ugyanezzel a képpel. Már ekkor lejön, bizony szinte teljesen reménytelen a kutatás, az apa mégsem adja fel, néhol pár hétre, hónapra megáll munkát vállalni, és évente csak 1-2 alkalommal tér haza családjához. Remekül bemutatja a kínai tájat, a koszos utcáktól kezdve a gyönyörű zöld tájon át, a idilli kis falucskáig. Talán ezt a részét imádtam legjobban a filmnek, bitang erős képi világgal dolgozik. Ennek tetejében még a dráma is a helyén van, de Andy Lau alakítása is csillagos ötös, nem tudnék belekötni. Egy teljesen más karaktert hoz, mint amilyet megszokhattunk tőle. A megtört, gyenge férfit, aki már belefáradt az életbe, és másnak sem él, csak hogy egyszer megtalálja a fiát, ennek érdekében mindent feláldozva. Egy tökéletes film is lehetne, de nem az. Bejön a képbe Jing Boran karaktere, és az egész filmet úgy ahogy van földbe döngöli. Semmi keresnivalója nem volt egy ilyen suhanc szépfiú karakternek ebben a filmben. Komolyan, mintha valamelyik koreai drámából lépett volna elő. Súlytalan, hiteltelen a karaktere, motivációja abszolút nem jön át a film folyamán, drámai jelenetei meg inkább unalmasak, mintsem hihetőek. A film úgy 60-70%-ban szerepel, így számomra nagyon lehúzta az egészet, és talán ezért sem marad meg az emlékeimben úgy, mint egy kiváló dráma. Akit az ilyen karakterek nem zavarnak, nyugodtan nézze meg, mert garantálom egy jó filmet fog látni, sőt több mint valószínű, hogy a könnyei is potyogni fognak, de sajnos nálam nem érte el ezt a hatást.

Rendező: Peng Sanyuan
Szerintem: 8/10