The Werewolf Game: The Beast Side

Utólag jöttem rá, hogy egy hét részes tv film sorozatnak a második részét láttam. Ami mondjuk szinte semmibe sem zavart bele, hiszen mindegyik részben teljesen új szereplőgárda van, és a lényeg ugyanaz. Tinédzserek egy üres apartmanban ébrednek, ahol megkapják az utasítást, hogy minden nap egy adott időpontban ki kell választaniuk a farkast a falulakók közül és azt megölni. Farkas a gyilkos, falusiak az ártatlanok. Elhagyni sem lehet a házat, mivel a nyakukba van építve valami szerkezet, ami azonnal elvágja az artériát, vagy inkább szétrobbantja és azonnal meghal az illető. Kicsit Battle Royalos az egész film. Nagyon alacsony költségvetésű darabról van szó, B kategóriás színészekkel, semmi különleges operatőri munkát és látványt nem kell keresni, néha még egy kicsit kézi kamerás felvételnek is hatott. Ám ezáltal sikerült egy marha jó hangulatot összedobniuk, valahogy a 2000-es évek eleji Japán filmek jutottak eszembe. Tipikus az a film, amit leülsz és el tudsz mélyedni, ahogy a karakterek egyre inkább kiborulnak, szövetkeznek egymással, és próbálják kideríteni, hogy ki is lehet a farkas. A 2 órás filmből úgy az első 60-80 perc tökéletesen működik is, majd aztán teljesen szétesik, követhetetlenné válik, mindenki megőrül, és már semmi következetesség nem lesz a filmben. Egy pontot kirántott, és már abszolút nem tudott érdekelni mi is történik a képernyőn. Felveszi a tipikus japán kliséket, ahogy az addig teljesen normális jó tanuló kiscsajból egyik pillanatról a másikra vérengző gyilkos lesz, amit szinte el is kezd élvezni. Tao Tsuchiya karaktere meg teljesen vállalhatatlan, borzalmasan idegesítő a rock/punk zenét éneklő kemény tinilány, nagyon lerontsa az egész filmet. Kár ezért a filmért, lehetett volna egy korrekt darab is, de így felejtős. Ha vonzódnék a trashért, és lenne elég fölösleges időm, akkor letolnám a további 6 részt, de így viszont esélytelen.

Rendező: Kumasaka Izuru
Szerintem: 5/10

A Single Rider

Lee Byung-Hun valahogy mindig is egy biztos pont volt a koreai filmek kiválasztásánál. Egyik legjobb koreai színésznek tartom, és ritkán nyúl mellé. Valamelyest itt sajnos sikerült neki. A film legelején főszereplőnk, a jól menő bróker, teljesen csődbe viszi a céget, ezáltal befektetőinek és alkalmazottainak teljesen tönkre téve az életét. A nagy nyomás miatt, váratlanul elutazik Ausztráliába, ahogy felesége és kisfia él, ahol az egész film alatt messziről figyeli meg az életüket. Rájön, teljesen boldogak nélküle is, sőt mi több, feleségének viszonya van egy ausztrál férfival. Közben  1-2 jelentéktelen mellékszálba is belebotlik, jelentéktelen, sokszor már idegesítő zongora játék aláfestésével. Nagyon drámaiak akartak ezzel lenni, de már a falat kapartam mikor tizedjére is megszólalt a 97 perces film alatt. Angol nyelvű részek továbbra is gázak, mint a legtöbb ázsiai filmben. Lee Byung-Hun többnyire bambán mereng a semmibe, más színész meg nem is kapott elegendő játékidőt ahhoz, hogy akár bármit ellehessen dönteni karakterükről, színészi képességükről. Gong Hyo-Jin-nak van egy erőteljes összeomlása a film végén, ami azért nem volt rossz. A film vége egy korrektül lezárul, már ha lehet ilyen eseményre ilyet mondani. Alapötlet teljesen rendben van, de a rendezésnél bukik meg az egész, illetve hogy ezt a másfél órát nem tudták megtölteni érdemleges mellékszálakkal. A néha Wonder Girlsös Ahn So-Hee például borzalmas volt benne, a hátamon a szőr felállt a színészi játékától.

Rendező: Lee Joo-Young
Szerintem: 5/10

Journey to the West: Conquering the Demons

Ha jól nézem, akkor ez az utolsó olyan film amit még nem láttam, és Stephen Chow nevéhez köthető. Nem is tudom miért kerülte el a figyelmem, talán azért, mert a 95-ös Chinese Odysseytól úgy gondoltam semmi nem lehet jobb a műfaján belül. Amit továbbra is tartok a film megtekintése után is. Nagyon jól indult, remek választás volt ez a halász falucska, az elborult lakói visszahozzák a régi Stephen Chow feelinget, baromi látványos és jól megkoreografált harcok vannak benne, és Su Qui eszméletlenül jó benne. Régebben abszolút semmilyen színésznőnek tartottam, hozta a butácska szerepeit, de az elmúlt években kegyetlenül kikupálódott, és amellett hogy nagyon jól mutat a vásznon, jól is játszik. Ráadásul itt kapott egy nagyon jó karaktert, Hollywood tanulhatna a kínaiaktól, hogyan kell egy jó női karaktert megalkotni, aki még jól is néz ki. Ugyan baromi jók voltak a helyszínek, a sztorit kellően fel tudták frissíteni, humoros is volt, de nem igazán tudtam rajta nevetni, és a szerelmi szál is tipikus 80-90-es évek Stephen Chow filmek utánérzései, amik szintén jól működtek. Csak sajnos nálam nem állt össze egy filmmé. Kapunk 3-4 kisebb helyszínt, aminél azt éreztem mintha fejezetekre lenne felbontva a film, kicsit színházi érzetem volt. Megvoltak a jó karakterek, szövegek, és minderre felhúzták a díszleteket, hogy film is készülhessen belőle. Még a helyszínek között kitöltő jelenetek is voltak, mint a főszereplő és mestere közötti párbeszédek, vagy az utazós montázs. Végére teljesen kifulladt az egész is, bő 20 perces harc a semmi közepén. Olyan érzésem volt, mintha egy Dragon Ball Z harcot néznék. Dög unalom volt, egyáltalán nem érdekelt, hogy a majommal szembeszállnak a legcifrább shounen karakterek. Kár érte, mert megvolt benne a potenciál, de gyorsan elfogom feledni, a második részt már meg sem fogom nézni.

Rendező: Stephen Chow, Derek Wok
Szerintem: 6/10