The Wandering Earth

Nagy scifi rajongó vagyok, imádok a könyveket is, viszont eddig nem olvastam egy regényét sem Cixin Liu-nak, pedig a Háromtest problémáról elég pozitívak a beszámolok. Nos, ezután lehet hogy nem nagyon akarok tőle olvasni bármit is, vagy majd az örökké tartó listám végére helyezem. Már az alap helyzetet egy irtózatos nagy baromságnak tartom. Kimúlóban a nap, és ezért el kell hagyni a naprendszerünket egy új után kutatva. Mindezt úgy, hogy nem űrhajóval szállítjuk az embereket, hanem magát a földet költöztetjük arrébb, a bolygó különböző helyein elhelyezett  reaktorokkal, hajtóművekkel, és mintegy hatalmas űrbázis halad kifelé a galaxisunkból. Föld felett már minden szétfagyott, csak munkások dolgoznak a hajtóművel környékén, az emberiség a föld alatt él. Nem gondolom azt, hogy egy scifinek hihetőnek kell lennie, sokszor eltudok tekintene a butaságokon, ráadásul sem fizikus, sem tudós nem vagyok, de ez már tényleg befogadhatatlanul nagy marhaság. Főleg ami a végén elhangzik, hogy több ezer évet fognak így utazni, míg a céljukat elérik. Mi lesz addig az emberiségből? Pláne a föld alatt? Na mindegy, jöjjön néhány pozitívum. Voltak jelenetek amik egészen pazarul néztek ki. Ugyan a föld alatt keveset játszódik a film, de már-már Blade Runner szintű cyberpunk világ rajzolódott ki, amit szívesen néztem volna még tovább. Jupiter is jól festett, a föld körül keringő űrbázis, illetve az űrben játszódó jelenetek is. Tényleg Ázsiából a kínaikat az egyedüliek akik már-már Hollywoodhoz szintű látványt, CGI-t tudnak a vászonra vinni. Viszont ez baromira kevés. Buta karakterek, gyenge színészi játék, banális párbeszédek, és ami leginkább zavart, hogy olyan szinten tud unalmas lenni, hogy már rendesen szenvedtem, így is csak két részletben tudtam végignézni. Rengeteg jelenet játszódik ilyen utasszállító kamionokban, és ott kéne izgulnom, hogy vajon leesnek-e a mélybe, összezúzza őket egy összeeső épület, vagy éppen melyikük szúrja ki a másiknak a szemét. Ez a szőke félvér karakter is borzasztóan ütni való volt, igazi comic relif karakter a legrosszabb fajtából. Igazából nem működött ebben a filmben semmi sem. Nem is ajánlom senkinek, mert ez tényleg kidobott 2 óra az életedből.

Rendező: Frant Gwo

Szerintem: 4/10

Journey to the West: Conquering the Demons

Ha jól nézem, akkor ez az utolsó olyan film amit még nem láttam, és Stephen Chow nevéhez köthető. Nem is tudom miért kerülte el a figyelmem, talán azért, mert a 95-ös Chinese Odysseytól úgy gondoltam semmi nem lehet jobb a műfaján belül. Amit továbbra is tartok a film megtekintése után is. Nagyon jól indult, remek választás volt ez a halász falucska, az elborult lakói visszahozzák a régi Stephen Chow feelinget, baromi látványos és jól megkoreografált harcok vannak benne, és Su Qui eszméletlenül jó benne. Régebben abszolút semmilyen színésznőnek tartottam, hozta a butácska szerepeit, de az elmúlt években kegyetlenül kikupálódott, és amellett hogy nagyon jól mutat a vásznon, jól is játszik. Ráadásul itt kapott egy nagyon jó karaktert, Hollywood tanulhatna a kínaiaktól, hogyan kell egy jó női karaktert megalkotni, aki még jól is néz ki. Ugyan baromi jók voltak a helyszínek, a sztorit kellően fel tudták frissíteni, humoros is volt, de nem igazán tudtam rajta nevetni, és a szerelmi szál is tipikus 80-90-es évek Stephen Chow filmek utánérzései, amik szintén jól működtek. Csak sajnos nálam nem állt össze egy filmmé. Kapunk 3-4 kisebb helyszínt, aminél azt éreztem mintha fejezetekre lenne felbontva a film, kicsit színházi érzetem volt. Megvoltak a jó karakterek, szövegek, és minderre felhúzták a díszleteket, hogy film is készülhessen belőle. Még a helyszínek között kitöltő jelenetek is voltak, mint a főszereplő és mestere közötti párbeszédek, vagy az utazós montázs. Végére teljesen kifulladt az egész is, bő 20 perces harc a semmi közepén. Olyan érzésem volt, mintha egy Dragon Ball Z harcot néznék. Dög unalom volt, egyáltalán nem érdekelt, hogy a majommal szembeszállnak a legcifrább shounen karakterek. Kár érte, mert megvolt benne a potenciál, de gyorsan elfogom feledni, a második részt már meg sem fogom nézni.

Rendező: Stephen Chow, Derek Wok

Szerintem: 6/10

Detective Dee and the Mystery of the Phantom Flame

690-ben Wu császárnő hivatalos trónra jutás előtt pánik tör ki a városban, ugyanis két magas rangú személy öngyulladásban elhalálozik a 100 méteres sztúpa építkezésén, eme furcsa gyilkosságok felderítésére a 8 éve raboskodó Dee nyomozót bízzák meg. Nagyon rég láttam már wuxiát, ami nem véletlen, hisz a műfaj már sehol sincs a 80-90-es évek aranykorához képest, illetve már nem tudnak annyira lekötni, mint azt tizenévesen tették. Tsui Hark miatt, és mivel elég híres filmről van szó, így közel 8 év után a megjelenéssel tettem vele egy próbát. Úgy 20 percig tudott lekötni, aztán dögunalomba fulladt a rejtély felgöngyölítése, és a harcok is sokszor túl hosszúak, érdektelenek voltak számomra. Maga a film szép, van néhány igen gyönyörű jelenet, de sok helyen valami borzalmasan gagyi Cgi-t használtak, kicsit olyan érzésem volt, mint a 99-es Baljós árnyaknál. 2010-es a film, de már korábban is láttam sokkal jobb Cgi-t kínai moziban. Karakterek nem rosszak, bár Andy Lau által alakított karakter mintha túlságosan tökéletes lenne, mindenre rájön, túl nagy az ereje, túl okos, ez végig zavart a filmben. Három részletben tudtam csak megnézni a film, amiből a második fele az igazán fájdalmasan unalmas. Legjobban úgy tudnám jellemezni a filmet, hogy teljesen jellegtelen, nem magaslik ki semmilyen téren a középszerből. Néhol igazán szép tud lenni, a nyomozós részek az elején még érdekesnek is hatnak, talán a szövegek sem rosszak, de igazából ennyi, kihagyható darab.

Rendező: Tsui Hark

Szerintem: 5/10

The Mermaid

Stephen Chow az egyik kedvenc rendezőm, és színészem. Gyakorlatilag a Journey to the West kívül az összes filmet láttam amiben szerepelt, vagy rendezett. Ha vígjáték, akkor Stephen Chow, ha röhögni akarok Stephen Chow, ha valakinek elakarom magyarázni, hogy milyen is az igazi hongkongi, kínai humor, akkor Stephen Chow. Emlékszem gyerekként láttam a tévében a Sixty Million Dollar Mant, azaz magyar fordításban Terminátor 33 1/3. Már akkor imádtam ezt a fajta humor, majd mikor lett internet otthon, és felfedeztem mennyi filmben is játszott, azonnal elkezdtem nézni, és az egyik legnagyobb filmes ikonná vált számomra. Hanyatlását én valahová a Tricky Master köré tenném, ez volt az utolsó olyan filmje ami még mondhatni a hazai közönségnek és a kemény magnak szólt. És bár a Shaolin Soccer, és a Kung Fu Hustle kifogástalanul jó filmnek tartok, mégis már hiányzott belőle az a bizonyos tűz, hangulat, ami az elődökből. A CJ7 részemről pedig teljes szákutca volt, egy kedves gyerekfilm, de nem több, tulajdonképpen egyáltalán nem emlékszem belőle semmire. Három évet kellett várni az új filmjére (nekem nyolcat), ami számomra nagyon vegyes érzéseket keltett. Először is minden olyan dolog megtalálható benne, amit utálok a mai kínai vígjátékokban. Plasztikázott, műmellű cicababák, gusztustalanul agyonsminkelve és kifehérítve, dúsgazdag idióták luxusautókkal, nevetséges ruhákban, flegmán affektálva, a végén valami baromi felszínes tanulsággal zárva. Sajnos ez itt is ugyanúgy megtalálható, és egyáltalán nem jött át, hogy ez egy kifigurázás lenne, vagy egy fricska a mai kínai filmiparnak. Ott van mindjárt a főszereplőnő Jelly Lin. Élete első filmes szereplése, ami meg is látszik, semmilyen előképzettséggel nem rendelkezik, modell, gondolom kellett egy "szépség", volt hátszele is, de hogy egy ilyen nagyszabású filmben főszerepet kapjon, az azért durva. Színészkedésnek még csak a halvány szikráját sem véltem felfedezni, végig ugyanazt a buta fejet adja, zéró érzelemmel. Az arca kicsit Shu Qi és Jun Ji-Hyunra emlékeztetett. A férfi főszereplő, Deng Zhao már egy sokkal pozitívabb élmény volt, az elején egy teljesen ellenszenves dúsgazdag bunkót ismerhetünk meg személyében, de aztán valamennyire kibontakozik a karaktere és szerethetővé válik. Két mellékszereplő, Kitty Zhang az üresfejű műmellű számító ribanc, nagyjából ennyi a karaktere, és Show Lou, a polip aki talán a film legjobb, legviccesebb karaktere. Mindezek mellett a problémáim a filmmel, hogy én ezt már láttam valahol, igen, mintha a mester fogta volna és néhány jelenetet, sablont összeollózott volna korábbi filmjeiből, ehhez pedig hozzáfoltozta a romantikus vígjátékok legklisésebb elemét a "csaj nem jár egyedül" formulát, mindehhez még odavágott némi giccses természetvédő maszlagot(aminek fontossága nem elhanyagolható, ugyanakkor nagyon geil volt az egész, már-már az ember pofájába nyomták). A hab a tortán már csak a CGI volt. Általában ázsiai filmeknél nem zavar a gagyi CGI, de itt eszméletlenül kilógott. A polip csápjain kívül borzalmas volt az egész, kicsit úgy éreztem mintha szándékos is lett volna. És akkor itt jön az a rész, ami miatt vegyesek az érzéseim. Mert lehet az is volt, ahogy a színészek kiválasztása a filmre, az egysíkú karakterek, és klisés sztori is mind direkt volt. Idáig azonban nem merészkednék el, értem én Stephen Chow humorát, tudom hogy nem kellett volna ide csilli villi effektek, és a sellők repülése vicces is tud lenni, de nekem egyáltalán nem jött át. Még a több mint 10 éves Kungfu Hustleben is mintha jobbra emlékeznék. Ami viszont megmentette a filmet az a Stephen Chow hangulat, a történet abszurd tálalása, az éneklések, a karakterek végletekben való ábrázolása, hogy egy sellő gördeszkán közlekedik, a gazdagok eszméletlen pénzszórása, és az egyéb apróbb jelenetek ami ő rá jellemzők(és Wong Jingre). Viszont ez nem tudta megmenteni a filmet attól, hogy teljesen feledésbe merüljön egy nap alatt. Egyetlen egy vicces jelenetre emlékszem, a rendőrörsösre, meg talán azokra amikben a polip szerepel, és a film elején a buli előtti jelenet az ami nagyon Chowra hajaz. Mindezek ellenére még mindig az egyik legviccesebb, legjobban összerakott kínai vígjáték az utóbbi évekből, ami valahol nagyon szomorú...

Rendező: Stephen Chow

Szerintem: 7/10

20 Once Again

A tavalyi Miss Granny koreai film kínai feldolgozása. Az eredeti megtekintésétől már anno a poszter is elvette a kedvem, de a trailer sem éppen hozott lázba. A kínai változathoz pedig pont a trailer az ami meghozta a kedvem és ami miatt gyakorlatilag még aznap megnéztem a filmet. Az hogy remake csak később a wikipedia elolvasása után tudtam meg. A történet Shen Meng Jun nyugdíjas, élettel teli nagymamáról szól, aki a fiával és annak családjával él. Egy idő után már az agyára megy a menyének, és a fia is egyet ért azzal, hogy be kell rakni az öreglányt az öregek otthonába. Meng Jun megbarátkozik a gondolattal, és az egyik nap céltalanul róva a várost betér egy furcsa fotó stúdióba, azzal a gondolattal, hogy a legszebb kép készüljön róla, amit majdan a temetésén használhatnak fel.A stúdióból kiérve a néző azonnal, míg főszereplőnk valamivel később szembesül azzal, hogy közel 50 évet megfiatalodott a fotózás közben. És akkor innen vált a film családi drámából enyhe vígjátékká, néhány helyzetkomikummal megfűszerezve, hogy majd ismét tanulságos drámával végződjön. Mit ne mondjak, nagyon elkapott a képi világa a filmnek és a főszereplő, Yang Zishan által alakított karakter. Egyrészt eszméletlenül gyönyörű, másrészt ha nem kallódik el, az egyik legjobb kínai színésznővé válhat, amihez persze az is kell, hogy komolyabb filmekben, mélyebb karaktereket is kapjon, de szerintem simán megbirkózna vele. Nincs mese, Yang Zishan fanboy lettem. Képi világa az elmúlt néhány év kínai romantikus filmekére hajaz, úgy mint a Love in the Buff, vagy még inkább a tajvani filmekére (Taipei Exchanges ). Tipikus vasárnap esti családi film, kellemes kikapcsolódás, de nem kell tőle sokat várni.

Rendező: Lester Chan

Szerintem: 6/10

Web Junkie

Nem sok ázsiai dokumentumfilmet láttam ezidáig, bár nem is kedvencem a műfaj. Sajnos ez pont nem egy jól sikerült darab. A film középpontjában egy kínai rehabilitációs központ áll, ugyanis a kormány az internetfüggőséget klinikai rendellenességnek nyilvánította, így ide olyan fiatalok kerülnek, akik a kelleténél egy cseppet több időt töltöttek el online videojátékokkal. A probléma a filmmel, hogy túl rövid, nem sikerült jobban elmélyedni a dologban, és ami van az is inkább olyan jeleneteket részesít előnyben, mint hogy ki mennyit tölt általában a gép előtt, vagy a szülő gyermek kapcsolata, néhány sírós jelenettel. Őszintén szólva néhol ökölbe szorult a kezem, látván ezt a sok életképtelen tinédzsert, akik inkább meghalnának, mintsem felkelnének a gép elől, és tennének valamit is. Durva volt hallani, hogy az egész nyári szünetet a gép előtt töltik, vagy amit az egyik srác is mesélt, hogy 300 órát töltött egyfolytában a gép előtt, és csak néha pár órára feküdt le egy kicsit. A végén  kiderül, miért is hajszolják bele magukat a virtuális valóságba, magány miatt. Érdekesség képpen érdemes megnézni, de egyébként felejthető alkotás. Lehet Magyarországon is lenne létjogosultsága egy ilyen intézetnek, egy hónapra lehet be is feküdnék...

Rendező: Hilla Medalia, Shos Shlam 

Szerintem: 5/10

Where Have All the Flowers Gone?

Teljes mértékben téboly volt a film. Egyrészt hozta a 90-es évek végei művészfilmek hangulatát, másrészt fogalmam sem volt sokáig miről is akar szólni, olyannyira non-lineáris volt a történet vezetés. Nekem nagyjából annyit sikerült kibogozni az egészből (és remélem nem tévedek), hogy Gao Ju és Yang elválaszthatatlan jó barátok az egyetemen, ám egy nap a suliba érkezik egy gyönyörű csaj, Mirth akibe mindketten szerelmesek lesznek. Úgy egyeznek meg, hogy hétköznap Gau Ju randizik vele, míg hétvégén Yang. Az egyetem elvégezte után egyezséget kötnek, hogy soha többet nem találkoznak egymással, majd csak következő életükbe. Viszont Gau Ju nem tudja kiverni a fejéből a lányt, ezért hirdetéseket szór szét az utcán meghagyva a telefonszámát, hátha rátalál Mirth és felhívja őt. Nagyjából ennyi, de rengeteg zavaros jelenet van benne, amit nem tudok hova tenni. A rendezőnek első filmje, ez tökéletesen is látszódik, rendkívül alacsony költségvetésű, illetve elsősorban nem is rendezőként van számon tartva, hanem zeneszerzőként. A filmet a teljes kudarctól a színészek, a stílus, és a zenék mentik meg. Xun Zhou-t mindig is kedveltem, és nem csak a kinézete miatt. Talán a Hollywood Hongkong-ban láttam először, de teljesen megfogott az alakítása. Itt sincs gond vele, igaz javarészt az aranyos csaj karakter szerepét tölti be, amihez a hangja és az arca teljesen jól is passzol. Az hogy milyen színésznőnek, arról inkább nem nyilatkoznék, sajnos elég kevés filmet láttam amiben főszerepet játszik, de igyekszem majd pótolni őket. Xia Yu-tól talán eddig a legjobb alakítást láttam, ami nem éppen egy pozitív dolog. Sajnos hiába van megjegyezhető arcberendezése, nálam mindig is a ZS és B kategóriás színészek között foglalt helyet. Semmi kiemelkedő, általában ugyanazt a semmilyen karaktert személyesíti meg, legyen szó egy gagyi családi, vagy akció filmről. A zenék nagyon jól lettek kiválasztva, teljesen illik a film képi világához, egy OST szívesen meghallgatnék. A filmet leginkább a 90-es éveket, és/vagy Xun Zhou kedvelőknek ajánlom, biztos nem fognak benne csalódni.

Rendező: Xiaosong Gao
Szerintem: 5/10

Black Coal, Thin Ice

Elég sok 2014-es filmes toplista élén láttam ezt a filmet szerepelni, a trailer is totálisan meggyőzött a komor hangulatával, ám csak részben vagyok elégedett vele. Tipikus lassú lefolyású film, jó ideig nem is értettem 1-1 jelenet értelmét, és nem mintha a végére nem lenne egyértelmű minden, kicsit mégis űrt hagyott maga után. Nyomozós, tipikus vajon ki a gyilkos film, legalábbis ez a központi motívum, ellenben nekem sokkal inkább tűnt egy lezüllött, alkoholista ember balladájának, aki a jobb élet és a szerelem felé sóvárog, kevés sikerrel. Egyfelől imádom ezeket a kínai filmeket, amik egy koszos, büdös gyárvárosban játszódnak, sokszor beteges szereplőkkel, másfelől meg egyáltalán nem működik krimiként, totál kilógnak az erre a műfajra jellemző védjegyek, mint a kihallgatások, megfigyelések, vagy az üldözős jelenetek. Viszont az a minimális akció jelenet ami van benne, nagyon jóra sikeredett, vagyis inkább elég durvára. A hangulat számomra egy az egyben Kim Ki-Duk filmjeire hajaz, talán valami hasonló beteg történet kellett volna a háttérbe (na nem mintha a feldarabolt testek szétszórása a kínai kőszénfeldolgozókban  nem lenne az) és jobban muzsikált volna egészként, de akár megemlíthetem Na Hong-Jin The Yellow Sea filmjét, vagy Wang Xiaoshuai remekeit is. A két főszereplő teljesen jól alakított ebben a furcsa világban, Liao Fan egy az egyben Yang Dong-Geun-ra hasonlít, így még erősebb volt a Kim Ki-Duk utánérzés. A női főszereplő, Gwei Lun-Mei-t is jó volt végre egy ehhez hasonló szerepben látni. Sokkal jobban áll neki, mint az ártatlan kislány, vagy az elvont művészlélek. Soha nem voltam a rajongója, de ha hasonló szerepeket kap, még azzá válhatok. Voltaképp a film magával ragadott, nagyon erős és egyedi hangulata van, ami sajnos lehet a negatívuma is, mert nem biztos, hogy mindenki eltudja viselni. Nem feltétlen raknám be egy 2014 top10-es listába, de az is igaz hogy nagyon rég láttam már ennyire jó kínai filmet.

Rendező: Diao Yinan

Szerintem: 8/10