The Story of Pupu

Mikor az emberektől azt hallom, hogy ők azért nem néznek Japán filmeket, mert furcsák és bizarok, mindig érthetetlenül állok a kijelentés előtt, hisz megannyi normális, a nyugati ember számára is befogadható Japán filmet láttam már. Sőt, nagy részük szerintem mind ilyen, csak a belezős, gusztustalan filmek kapnak nagyobb hangot a médiába. Nos, ez se nem belezős, ne nem ömlik szökőkútként belőle a vér, de hogy érthetetlen, normális emberre nem jellemző cselekedettekkel van teli, annyi szent. Két csaj elindul egy road tripre és mindenféle különös helyzetekben találják magukat. Bár igazából leginkább ők a legkülönösebbek, hisz olyannyira furcsán, érthetetlenül viselkednek, hogy diliházban a helyük. Művészfilm a javából, ami ugyan nem teljesen érthetetlen, hisz van mögötte egy normális történet is, csak ki kell bogozni. Milyen jeleneteket tartalmaz ez a alig 80 perces film? Megunják a csecsemőt és a semmi közén egy babakocsiban legurítják a dombról, mondván majd az állatok felnevelik, miközben ujjonganak. Vak bérgyilkos autót vezet, tisztában van a fegyvere és a golyók súlyával, azonban legjobb haverja egy szarvasbogár rámászik a pisztolyra, ami pont ugyanakkora tömeggel bír, mint 6 töltény. Két főszereplőnőnket egy bizonyos TrunkMan húzza ki mindig a csávából, aki szorult helyzetben a csomagtartóból lép elő talpig alufóliába csomagolva, angolul beszélve, és mesterlövészeket megszégyenítő lövéssel végez az ellenfelekkel. Nem normálatlan a film, és úgy fél óra után teljesen elvesztett, már csak nagyon nehezen tudtam odafigyelni éppen mi is történik. Kétségkívül a képi világa nagyon egyedi, és vannak benne merész ötletek, de ez még nem menti meg attól, hogy egy borzasztóan unalmas film.

Rendező: Kensaku Watanabe

Szerintem: 4/10

Beast Cops

A helyi triád főnök, (Roy Cheung) egy balul sikerült akció után, arra kényszerül hogy elhagyja a várost míg a kedélyek lecsillapodnak, ezáltal teret engedve a hatalomra éhes bűnözőknek, akik a helyébe próbálnak lépni, pokollá változtatva az utcákat. Ezt tetézi még a két korrupt zsaru (Anthony Wong, Sam Lee), akik szerencsejátékkal, védelmi pénzzel, kurvákkal tartsák el magukat az éjszakában, miközben ha úgy adódik bármelyik pitiáner tolvajt agyonvernek fényes nappal. Ekkor érkezik az elszánt, tapasztalt rendőrhadnagy (Michael Wong) a körzetbe, hogy rendet teremtsen mind a zsaruk, mind a gengszterek között. Rég láttam már ennyire mocskos, ennyire tökös hongkongi akciófilmet, pláne nem a 90-es évek végéről. A rendező nagyon jól elénk tárja Hongkong koszos, büdös utcáit, kígyóbőr zakós gengszterekkel, sztriptízbárokkal, és a velejéig züllött zsarukkal. A film felvonultatja az összes klisés karaktert, a mohó, pénzsóvár zsarut, a párkapcsolatot képtelen kialakító zsarut, a tökös, hősszerelmes zsarut, a társaihoz hű gengszterfőnököt, a féreg, bármi áron hatalomra törő gengsztert, és természetesen a sztriptíztáncos barátnőt. Sajnos hiába a remek képi világ, a humor, a jó párbeszédek, karakterek, a nyers erőszak, ha csak külön-külön szegmensekre állják meg a helyüket, hiszen egyben nézve az egész egy nagy katyvasz. Az egyik pillanatban fröccsen a vér, a másik pillanatban már poénkodnak a karakterek, majd komoly romantikába torkollik az egész. Nagyon jó utcaképek vannak, de mikor főszereplőnk hirtelen megjelenik egy Hummerrel Hongkong utcáin, úgy hogy közben egy koszos albérletet osztanak meg hárman, enyhén szólva is életszerűtlen az egész. Mindezek ellenére egy teljesen nézhető film, pláne a mai akció/gengszterfilmek felhozatalához viszonyítva.

Rendező: Gordon Chan, Dante Lam

Szerintem 8/10

Bio Zombie

Valahogy mindig is az ilyen ázsiai filmeket szerettem! Alacsony költségvetésű, amatőr kamera kezeléssel, cool 90-es évek karaktereivel, elmebeteg humorral, és még annál is elborultabb történettel. Szerencsére ez a darab nekem anno teljesen kimaradt, egyrészt mert valami goore darabolós idétlenségnek véltem, másrészt mindig is gyűlöltem a hollywoodi zombikultuszt. A film két lecsúszott fiatalról szól, akik egy földalatti plázában árusítanak VCD lemezeket, de munkaidejük nagy részét céltalanul bolyongva töltik, mindig valami bizniszen, vagy szórakozáson agyalva. Nagyjából a film fele erről is szól, a két főszereplőn keresztül megismerjük a többi karaktert, látunk némi vicces jelenetet, jó beszólásokat, a zombis része csak ezután kezdődik. Amit egy pillanatig sem kell komolyan venni! Ebből a költségvetésből komolyan vehető horror filmet nem igazán lehetett volna készíteni, és itt nem is volt erre szükség. Egy pillanatig nem veszi komolyan magát, a zombikon csak röhögni lehet, olyannyira gagyi a maszkírozás, ahogyan a karakterek reakciói is túljátszottak. Még fekete komédiának sem hívnám, szimplán egy vígjátékba ontott zombi film, minimális romantikával és brománccal (sicc!). Jordan Chan és Sam Lee tökéletes volt a szerepre, biztos vagyok benne hogy még két ilyen cool fiatal nem létezett a 90-es években. Sajnálatos módon nem lett belőle kult klasszikus Európában, vagy Amerikában, pedig simán megérdemelte volna, sokkal inkább mint az egekig magasztalt Edgar Wright féle Shaun of the Dead. De hát nem egy ilyen ázsiai filmet lehetne említeni. Sajnos a rendező utóbbi években nyújtott teljesítményével már nem vagyok ennyire megelégedve. Ez a film egy olyan időből való, mikor számomra a legkedvesebb hongkongi filmek készültek, és ennek is ott a helye közöttük!

Rendező: Wilson Yip

Szerintem: 10/10