2017 Toplista

Ázsiai filmek terén mindenképpen gyér volt a 2017-es felhozatal. Gyakorlatilag 2 film tudott bekerülni a 10 legjobb film közé. Ám nincs ez másképp a nyugati filmek terén sem. Volt pár erős darab, és meglepő módon a blockbuster filmek is igen jól sikerültek, de ettől eltekintve rém gyenge volt a 2017-es év. Ami meglepett, és egyben büszkeséggel is töltött el, hogy két magyar filmnek is sikerült feljutni a listámra, háta mögött hagyva rengeteg amerikai, európai, és ázsiai filmet is. Utólag döbbentem meg, hogy három netflix film is felkerült, ami már csak azért is érdekes, mert sok esetben nagyon mellé tud nyúlni a netflix, viszont ez a három film nekem nagyon tetszett. Az első helyezettet pedig nagyon nehéz lett volna letaszítani a trónról. Nem csak a 2017 legjobb filmjének tartom, de úgy az elmúlt 7-8 év legjobb filmjének is, és egyben az egyik legjobb scifi filmjének is. Hatalmas élmény volt megtekinteni a kvázi üres moziteremben. A filmeket nem a magyar megjelenésük alapján válogattam össze, így az olyan nagy nevek, mint a Shape of Water, Ladybird is a 2017-es felhozatalhoz tartoznak. Megsúgom még a top20-ba sem tenném be őket. Legnagyobb csalódás egyértelműen a The Last Jedi volt. Soha ilyen rossz mozis élményem nem volt még. Nem a nézők miatt, hanem a film okozott ekkora traumát. Ezért a díjért még az Alien Covenant versenyezhetett, amivel szintén sikerült egy egész univerzumot tönkre vágni. Legrosszabb film díját pedig a francia Raw vitte el.

10. The Babysitter
9. What Happend to Monday?
8. I Don't Feel at Home in This World Anymore
7. Your Name
6. A Taxi Driver
5. Viszkis
4. Good Time
3. Testről és Lélekről
2. Three Billboards Outside Ebbing, Missouri
1. Blade Runner 2049

A Taxi Driver

Sokat kritizálom a koreai filmeket, ugyanis elnézve az elmúlt pár év filmtermését, néha azt kell mondjam, bizony a 90-es, 2000-es évek eleji magyar filmipar szintjére süllyedtek. Aztán minden évben jön egy kimagasló és pár korrekt indie darab, ami azért árnyalja mindezt, ugyanakkor kétséget kizáróan nagyon sokat romlott a koreai filmművészet. Főképp az új színészek azok, akik egyszerűen félelmetesen rosszak. 2016-os The Wailing után szerencsére nem sokat kellett várni, hogy egy újabb remek film szülessen. Igazából semmi nem adott okot, hogy én ezt a filmet megnézzem. Téma nem érdekelt, külföldi szereplő csakis riadalommal tölt el ázsiai filmekben, és számomra Song Kang-Ho sem akkora név már, mint régen. Mert bizony piszok jó filmekben szerepelt anno, de valahogy a Thirst óta nálam valahogy alább hagyott a lelkesedés, pedig tényleg Dél-Korea egyik legnagyobb színészéről van szó. Az 1980-as Gwangju felkelés idején játszódik a film, főszerepben egy szöuli taxisofőr, akit egy külföldi újságíró jól megfizet, ha elviszi őt Gwangju városába. Természetesen a szűk látókörű taxisofőrt nem érdekli más csak a pénz, így elviszi minden áron a katonákkal körülvett Gwangjuba. Gyakorlatilag minden a helyén van ebben a filmben. Kellőképpen humoros, és egyáltalán nem ripacskodik benne az eleinte együgyű Song Kang-Ho karaktere, itt mutatkozik meg hogy mekkora színész, teljesen elhittem hogy ő bizony egy taxisofőr, dráma egyáltalán nem giccses. Na jó azért van 1-2 jelenet, amit túltoltak, például a végén a teljességgel hihetetlen üldözéses jelenet a taxisokkal, ami nagyon nem is illett oda, és egy jókora plothole az egész. Főszereplőnk egészen kiváló karakterfejlődésen megy keresztül, a felkelés, a harcok hitelesen vannak ábrázolva, 1980-as Dél-Koreát valahogy én is így képzelem el, ami leginkább az utcákból, autókból mutatkozik meg, de maguk a helyszínek is remekül vannak fényképezve. Külföldi színész Thomas Kretschmann tényleg nem csak egy belerángatott fehér karakter, hanem szerepe van, és végig hitelesen játszik, mondhatni ő a második főszereplő. Ami még nagyon tetszett az a film lendületessége, remekül van felépítve, már a kezdetén a szöuli jeleneteknél beszippant a hangulat, és egyáltalán nem ereszt el. Gwangjuba az út is szerintem nem lehet 15 percnél, de rendkívül jól van megoldva. A városba érkezve is szép lassan adagolja az őrületet, ami szép lassan elburjánzik a városban. Ez a film ténylegesen egy kaland, ami elé jó leülni, és egyáltalán nem veszi észre az ember, hogy eltelt az a bő 2 óra. Egyértelműen legjobb 2017-es koreai film, és egyben legjobb ázsiai film is. Még sok ilyet!

Rendező:Jang Hun
Szerintem: 10/10

Along with the Gods: The Two Worlds

2017 legnagyobb bevételt hozó koreai filmje, ami betudható látványfilm mivoltának, hogy egy híres webcomic alapján készült, és gondolom a rengeteg reklám miatt, amit beleöltek. Talán Cha Tae-Hyun főszereplése is rásegített, bár szerintem a filmes szakmában már egyáltalán nem mondható akkora nagyágyúnak. Kicsit meg is lepett, hogy egy ekkora költségvetésű filmbe szerepeltetik. Tény, hogy baromira látványos egy film, Cgi is nagyon rendben van, Japán filmekben még csak megközelítőleg sem látható hasonló, ám hogy olyan jó film legyen, hogy ezeket a számokat megérdemelje? Szerintem egyáltalán nem. Kezdve azzal, hogy baromira hosszú, majd 2,5 órás, ami szinte végig pörög, sok helyszínt bemutatva, ami sokszor ismétli is önmagát, illetve számomra a sztori nem igazán volt elegendő egy filmre. Mert ugyan marhára tetszik az alapötlet, hogy egy tűzoltó meghal, átkerül a túlvilágra, és végig kell mennie a 7 főbűnön, ami mellé még keveredik egy kis melléksztori is. Teljesen jól van kitalálva az egyes próbatételek, olyan mintha egy bíróságon játszanának a jelenetek, ahol a halál angyalai szálnak főszereplőnk védelmébe, kicsit tárgyalótermi drámába átmenve. Ezek a helyszínek és a pokol urai is érdekesek, baromira látványosak, van bennük kreativitás. A földön játszódó sztori ugyan kissé lapos, de mikor felváltva, kapkodva jönnek a jelenetek egymás után, teljesen szétesik, és olykor követhetetlenné válik a cselekmény. Ami viszont a legnagyobb bajom, és úgy érzem, hogy nem feltétlen a film formátumot kellett volna ennek választani, az a egyes bűnök közötti kitöltött űr. A túlvilág úgy néz ki, mintha több száz évet visszamentünk volna az időben, teljesen a történelmi fantasy filmeket idézi, míg a másik szál ugye a jelenkorban játszódik. Ez is kegyetlenül tetszett, hogy a túlvilágon ott van egy tűzoltó figurában bóklászó esetlen figura, míg a való életben a halál angyala fekete ruhában, kezében égő karddal, hatalmas erővel rendelkezve démonokra vadászik. Igen ám, de amint lezajlik az egyes tárgyalások, a karaktereknek el kell utazniuk a következőhöz, aminél nálam folyton arra késztetett, hogy megállítsam a filmet és majd legközelebb folytassam. Totálisan leül, érdektelenné válik, full klisés lesz az egész. Megérkezünk a következő próbatételhez, kicsit felocsúdunk, kapunk egy baromi látványos napjainkban játszódó mellékszálat, amivel párhuzamosan megy a tárgyalás és a nyomozás. Majd mikor ezt eljátssza a film ötször, akkor már igencsak kínlódni tud az ember. Ráadásul a főszereplő öccse behozásánál már nem is igazán értettem, hogy mi történik, jó 10-15 perc kellett hogy felfogjam mi is a lényege, és miért hozták be. Azt gondolom, itt a rendezés volt igencsak gyengécske, hiszen mint nézőnek ennél a filmnél azt kellett volna éreznem, hogy egy óriási kaland részese vagyok. Viszont még így majd egy hetet emésztve is ugyanazon az állásponton vagyok, hogy egy 5-6 órás minisorozatot kellett volna ebből készíteni, ami valószínűleg sohasem jöhetett volna létre, vagy egy olyan rendezőt felfogadni, aki ezt a 2,5 órát egy egész masszává tudta volna gyúrni, és így nem esett volna 5-6 darabra a film. Egyébként az irány nagyon jó. Ennél a filmnél már éreztem azt, hogy más mint a legtöbb koreai film, van benne munka, a humor a helyén van, a harci jelenetek és a Cgi nagyon rendben van, és meglepőmódon egyáltalán nem voltak rossz színészi játékok, sőt Chae Tae-Hyun kívül néha azt éreztem ezek a színészek nem is koreaiak, mert nem volt a játékukban semmi túljátszás. Akár bármelyik nyugati filmben is elfogadható lenne ez a színészi játék. Ugyan nálam valamelyest megbukott ez a film, de remek próbálkozás egy jobb koreai filmipar felé!

Rendező: Kim Yong-Hwa
Szerintem: 7/10