2016 legjobban várt filmje, és hála istennek nem sokkal a koreai premier után elérhetővé vált angol felirattal! Hogy miért is vártam ennyire, nem igazán tudnám megmondani, a rendező első filmje, The Chaser egy korrekt krimi thriller volt, míg a The Yellow Sea inkább komor hangulatával és helyszín választásával emelkedett ki a szürke tömegből, ám egyik filmje sem ért el Kim Jee-Woon, Park Chan-Wook szintű magaslatokat. Talán a hype, talán a téma választás miatt volt nálam ennyire radar alatt, vagy csak olyan silány a 2016 mozifelhozatal, hogy egy koreai thrillert kelljen epekedve várnom. Nos így megnézve egyáltalán nem volt alaptalan a lelkesedésem. Ennyire minőségi és kiváló koreai filmet nem láttam az I Saw the Devil óta, vagy ha műfajnál kell maradnunk akkor simán mondhatnám az egyik legjobb koreai filmet, a Memories of Murdert. A történet egy amolyan tipikus soha semmi nem történik vidéki kisvárosban játszódik, egy kissé elhízott, lusta rendőr főszereplésével. Korán reggel hívást kap, hogy gyilkosság történt a szomszédságba, majd a reggeli után odaérve szörnyülködve tapasztalja, hogy mekkora vérontás történt a helyszínen. Ezek után gyorsan beindulnak az események, ugyanis egyre furcsább dolgok történnek a városban, további brutális gyilkosságok, öngyilkosságok, lakosság elveszti az eszét, titokzatos betegség üti fel a fejét, néhányan vérszívó démonról számolnak be, és közben a rendőrség is egyre kezd kétségbe esni. Főszereplőnk lányát is olyan mintha az ördög szállta volna meg, egyetlen nyom az erdő mélyén élő különös japán férfi. A film 2,5 óra, de tömény izgalom, egy percig nem ül le, rajtam olyan feszültség volt végig, hogy még pislogni sem mertem, illetve olyannyira érdekes volt a sztori, hogy észre sem vettem az idő múlását, sőt folyamatosan csak abban reménykedtem, hogy ugye még sok van hátra?! Ami számomra abszolút meglepő volt, hogy egy koreai rendező állt elő egy ilyen sztorival, és ennyire népszerű lett az országban. Simán valamelyik nagyobb amerikai rendezőtől vártam volna ezt, vagy egy komolyabb mini sorozattól(néhol Lost, Leftovers féle abszurditást véltem felfedezni, ami nálam hatalmas piros pont). A helyszínek, kamerabeállítások mind egytől egyig mesterien megrendezettek, olyan jelenetekkel, amik egyszerűen nem a koreai filmgyártásra jellemzőek. Nem tudom néhány rendező hol tanult, vagy eleve géniuszok, de jó lenne ha rendező társaikat kiokítanák, talán akkor fele annyi szemét sem készülne el az országban. Negatívum? Természetesen van, és ez főleg abból adódik, hogy koreai a rendező, a filmet meg egyértelműen a koreai piacra szánták. Egyszerűen egy ilyen komor filmbe nem illik a koreai humor, a vidéki klisé karakterek olykor rendesen kiakasztottak, semmi keresni valója nem volt itt, a bugyuta sorozatokra, gengszterfilmekre jellemző nagypofájú, suta karaktereknek, amihez zéró színészi játék is elegendő. Illetve néha azt éreztem, hogy teljesen meggondolatlanul cselekszenek a szereplők, olykor teljesen 80-as IQ szint mélységekbe zuhanva, ami egyébként is jellemző a nagyközönségnek szánt filmekre, de ide nem kellett volna. Színészi játék teljesen rendben volt, de igazából senkit nem tudnék kiemelni, talán a gyerekszínészt, a 13 éves Kim Hwan-Heet, aki egy percig sem ripacskodott, sőt a rábízott feladatot baromi hitelesen játszotta el, és nem is az a tipikus cuki kislány, így mindenképpen érdemes lesz rá odafigyelni, valószínű nem fog elveszni a délelőtti szappanoperákban és limonádé vígjátékokban. Chun Woo-Hee sajnálatosan nagyon keveset szerepelt, de amit rábíztak azt kiválóan hozta, mint mindig. Hwang Jung-Min abból a szempontból lepett meg, hogy elvállalt egy ilyen szerepet(sámán). Bár rengeteg filmben játszott ezidáig, igen nagy névnek is számít, én abszolút nem szeretem. A legtöbb filmjében vagy a korrupt zsarut, vagy a nagyszájú gengsztert alakítsa, ami cseppet sem arról árulkodik, hogy mekkora nagy színész lenne. Ellenben itt már csak a mimikáján, tekintetén megnyilvánult, hogy teljesen átérezte a nem szokványos karaktert, kicsit úgy is éreztem, mintha nem őt látnám a vásznon, hanem a tehetségesebb ikertestvérét. Kwak Do-Won remek választás volt a kicsit szedett-vedett, lusta rendőr főszerepre, rajta is azt éreztem, hogy többet kihozott magából. Több mint valószínű, hogy ennek oka a rendező. Év filmje gyanús, még úgyis hogy csak július van. Nyugati filmek közül számomra már ellőtték a puskaport a Green Room és Cloverfield Lane-el, Ázsiából meg őszintén nem tudom mi lehetne ennél jobb. Igaz ott van a hamarosan megjelenő The Handmaiden, Park Chan-Wook-tól, de valahogy nem mozgatja meg a fantáziámat, főleg úgy hogy legutolsó filmje ami tetszett az a 2005-ben készült bosszú trilógia utolsó darabja volt. The Wailing minden filmszerető embernek kötelező, pláne ha szeretitek a thrillert, misztikumot!
Rendező: Na Hong-Jin
Szerintem: 10/10
