Han Gong Ju

Nagyon jól indul a film, gyakorlatilag semmit nem értünk a jelenetekből, csak sejtjük, hogy a címben szereplő diáklánnyal valami nagyon rossz dolog történt, és tulajdonképpen a film a múltban történt dolgokat kezdi szép lassan elénk tárni, miközben végigkövethetjük, hogyan dolgozza fel, és egyáltalán fogja fel, mi is történt vele. Remek film! Tavalyi koreai felhozatalból mindenképpen a legjobb amit láttam, magasan! Talán egy kicsit vissza is adta a beléjük vetett hitem, ami már olyannyira szerte foszlott, hogy kezdtem kiiktatni az életemből a dél-koreai filmeket. Ugyan itt sem egy blockbuster, vagy az áramlattal szélsebesen úszó alkotásról van szó! Erősen indie, első filmes rendező, amit egyáltalán nem lehet észre venni, a remek kamerabeállításokkal, képminőséggel, mintha egy nagy költségvetésű film lenne, ugyanakkor elénk tárja a szomorú valóságot (néha ugyan túldrámázva), akárcsak egy amerikai vagy európai filmben. Nincs csicsa, nincsen tökéletes porcelánbőrű, kinyalt öltönyben és kosztümben drámázó karakterek, ellenben van a karrierjét és boldogságát a saját lányától előrébb tartó anya, alkoholista apa, drogos, züllött tinédzserek, depressziós hangulat. Természetesen ez is elég erősen egy végletet mutat be, rengeteg túlzással, de százszorta jobban megnézek egy ilyen filmet, és többre is értékelem, ami a keserű valóságot mutatja be, mintsem egy cukorka boltot. Rendkívül jól adagolja az eseményeket a múltból, néha totálisan összemosva a jelennel, olykor hirtelen nem is tudtam, hogy hol is jár pontosan a történet, pozitív értelemben. Persze ide is befurakodik az a nevetséges Korean Dream, hogy mindenki csak úgy lehet szabad, és sikeres, hogy idol, előadó lesz, ez hatalmas negatív a készítőknek, nem tudom hogy ez parancsra kellett bele, vagy tényleg olyan agyhalottak arra fele, de egyszerűen teljesen kilógnak azok a jelenetek, amik az új osztálytársakkal, és zenekarral folynak. (érdekes, hogy ezt a témát a Japánok évek óta milyen jól megtudják fogni) Gondolom valamivel be kellett rángatni az embereket a moziba, bár a film többi része erősen más témát vet fel, így nem tudom mennyire tudta érezni egy átlag filmnéző. Én nagyon, és aki már rég látott egy igazán korrekt filmet a koreaiaktól, azoknak mindenképpen ajánlom. Színészek közül csak Chun Woo Hee-t érdemes megemlíteni, ő játszotta a főszerepet, nagyon is jól, ajánlatos lesz rá odafigyelni a jövőben, ez volt az első komolyabb szerepe, és ahogy elnézem azóta még eljátszott egy főszerepet a Remarkable Woman-ben, amit valószínűleg soha nem nézek meg, de van a jövőben bejegyezve 1-2 film, fontosabb szerepekben a neve alatt.

Rendező: Lee Su Jin

Szerintem: 8/10

Compassion

Jung Ha-Na osztályelső az iskolában, igazi mintadiák, vannak barátjai, mindene megvan az életben, aztán egy nap hírül kapja, hogy osztálytársa öngyilkos lett. Ez az iskolára, és magánéletére is rátelepszik, éjszakánként nem tud aludni, majd rajta kapja szüleit, ahogy veszekednek, és az apja megüti az anyját. Másnap úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna, így mit tesz egy tinédzser? El kezd lázadni, majd egyik esti kimarad az újdonsült zenekari tagokkal egy bárban, ahol is 3 férfi megerőszakolja. Ezt az egyik tag felveszi telefonjára, majd másnap megzsarolja főszereplőnőnket, hogy ha nem teszi azt amit ők mondanak, akkor szét küldi az egész iskolában a videót. Tipikus bully film, semmi különleges nincs benne, eleinte csak fogtam a fejem a színészi játékon, aztán ahogy egyre borongósabbra vált a hangvétel, úgy lesz egyre elviselhetőbb. Nem lett volna ez annyira gáz, ha nem láttam volna a témában már ezeregyet, illetve ha nem készülne Koreában minden évben egy hasonló film. Azt hogy indie film-e nem tudom megmondani, de első filmes rendezőről van szó, a kamera is valószínűleg valami olcsóbb volt, vagy beltéri kamerával készült, ahogy a színészeknek sem volt tapasztalatuk filmek, sorozatok terén. Kivétel Jung Min Sung, aki elég sok filmben megfordult már, de többnyire mellékszereplőként. Aki szereti a diákok életéről, gondjairól szóló filmeket az bepróbálkozhat vele, de számomra ez az egész már egy lerágott csont, a megvalósítás is nyugodtan feledhető.

Rendező: Shin Sung Sub

Szerintem: 4/10

To Walk Beside You

Ishii Yuya számomra ugyanazt adja filmekben, mint Murakami Haruki könyvekben. Abszurd helyzetek egy szürreális világban, olykor érződve rajta némi mágikus realizmus. Eddig ez a negyedik film amit láttam tőle, így igazán nem is értékelhetem munkásságát, ugyanakkor most teljesen egálban vannak a tetszett, nem tetszett filmjei a listámon. A The Great Passage amolyan jó iparosmunka, egyedi, álmosító hangulattal, de teljesen érdektelen volt számomra a sztori, és a megvalósítás, ebből az egész ötletből sokkal jobbat is kilehetett volna hozni. A Man With Style-ra meg abszolút nem emlékszem, utánaolvasás nélkül még a sztori sem ugrott be. A Sawako Decides eddig az a filmje ami kifogások nélkül elnyerte a tetszésem, és a kedvenc Japán filmek között tartom számom. A most látott, címben szereplő filmje is nagyon tetszett, de egy 100-as toplistába nem feltétlenül kerülne be. Történetről nem érdemes sokat elárulni, alig másfél órás, a lényeg már az elején tudható, egy 17 éves diák, és 34 éves tanára elszöknek a vidéki kisvárosból Tokióba, új életet kezdeni. Érdekes módon a film alatt nem derül ki, és nem is nagyon tesznek rá utalást, hogy van-e köztük szexuális kapcsolat, vagy egyáltalán egy párként tekintenek egymásra. Persze vannak olyan párbeszédek, amiben elmondják egymásnak, hogy szeretlek, de az olyannyira lélektelenül hat, mintha csak egy robot tenné. A tanár ügyvédet akar faragni a srácból, ezért mindent megad neki, de főleg pénzt, hogy sikeres legyen, ám a srác, szülei elvesztése után inkább csak egy biztos pontot, egyfajta pótszülőt akar a tanár személyében. Van benne némi perverzitás, kisebb sztorik a városlakókkal, hamar elmegy az a másfél óra, mindenképpen ajánlós!  Meguro Maki jól játszotta a kissé érzéketlen tanárt, bár sok filmben nem szerepelt, a közeljövőben megfogok nézni egyet az ő főszereplésével. Morioka Ryu pedig fiatal kora ellenére rengeteg filmben megfordult, főleg mellékszereplőként, de bátran lehet válogatni a filmek közül, egész jó darabokban tetszeleg!

Rendező: Ishii Yuya
Szerintem: 7/10