Man Watching Video

Nemigazán tudtam leszűrni mikor is játszódik a film, talán az 1999-es Inferno plakátból sejthető, hogy a kétezres évek legelején. Ez azért érdekes, mert maga a film 2003-ban került bemutatásra, amikor is a VHS kazettákat már bőven leváltották a DVD lemezek. Dél-Koreában nem tudom mikor történt a váltás, de hazánkban már 1998-ban 53 DVD film közül választhattunk. Az évszám talán azért is fontos, mert összevetve 2003-2004-es filmekkel abszolút régiesnek hat, valamint a helyszín ahol a film nagyrészt játszódik, egy videotéka. Kíváncsi vagyok, hogy Dél-Koreában meddig tudott egy ilyen téka életképes maradni a 2000-es évek eljövetelével. Talán nem kéne túl nagy jelentőséget tulajdonítani ennek, engem mégis zavart egy kicsit a tudatlanságom a témával kapcsolatban. Aki úgy ül le a film elé, mint ahogy én is, hogy azt várja az arcába nyomnak egy rakat filmes popkulturális utalást az adott korszak végett, nos az csalódni fog. A videotéka csak egy helyszín, egy nagyon hangulatos helyszín, amit a főszereplőnket játszó Jang Hyuk Sung üzemeltet, miután feleségétől elvált, és jogi karrierjét feladta. Unalmas, és magányos hétköznapjait egy szerelmes levél töri meg, ami gyaníthatóan valamelyik visszatérő női vásárlóhoz köthető. Ezt próbálja meg kideríteni, a maga komótos, nem kicsit Hong Sang Soo-ra hajazó stílusában. Tulajdonképpen az egész film a 30 fölötti megkeseredett, magányos emberek párkapcsolat kereséséről szól. Hangulat több, mint remek volt, kellően elvont, a történet felépítésével sincs semmi gond, kicsit érződik is rajta, hogy egy novellából készült. A színészeken látszódik, hogy nem dráma színészek, karakterüket jól hozzák, beleillenek a világba, és szinte kivétel nélkül mind elég nagy karriert futottak be azóta. Ami engem kissé untatott, és ez nem a film hibája, inkább az enyém, vagy még inkább Hong Sang Soo rendezőjé [ :) ] az a túlzott hasonlóság. Szeretem az öreget, elég sok filmjét láttam, de szinte kivétel nélkül mind ugyanúgy épül fel, ugyanarról szól. Tipikus, ha egy filmjét láttad, akkor láttad az összeset kategória. És ez a film is nagyjából ugyanazt az érzést, szerkezetet adja, mint az ő filmjei. Ami számomra egy kicsit érdekes, mivel ez a film volt a rendező első, és egyetlen alkotása. Egy próbát mindenképpen megér, eléggé szerethető a hangulata, még ha kissé melankolikus is, a videotékás éra megjelenítése meg külön plusz pont. Egyébként a filmet megnézve amit őszintén sajnálok, hogy ennyit fejlődött a technika. Valahogy az SD tévéknek, a VHS kazettáknak hatalmas hangulata volt, és ugyan nem bánom, hogy leváltották a DVD filmek, de az Lcd okos tévéket, a HD felbontást, blurayt már annál inkább. Emlékszem mikor tudatosan elkezdtem ázsiai filmeket nézni úgy 2004 tájékán, egy 55cm-es SD tévére volt rákötve a gépem, és azon néztem a 700MB-1,37Gb-os filmeket. Abban a méretben, abban a felbontásban tökéletes volt!

Rendező: Kim Hak Sun

Szerintem: 6/10

Where Have All the Flowers Gone?

Teljes mértékben téboly volt a film. Egyrészt hozta a 90-es évek végei művészfilmek hangulatát, másrészt fogalmam sem volt sokáig miről is akar szólni, olyannyira non-lineáris volt a történet vezetés. Nekem nagyjából annyit sikerült kibogozni az egészből (és remélem nem tévedek), hogy Gao Ju és Yang elválaszthatatlan jó barátok az egyetemen, ám egy nap a suliba érkezik egy gyönyörű csaj, Mirth akibe mindketten szerelmesek lesznek. Úgy egyeznek meg, hogy hétköznap Gau Ju randizik vele, míg hétvégén Yang. Az egyetem elvégezte után egyezséget kötnek, hogy soha többet nem találkoznak egymással, majd csak következő életükbe. Viszont Gau Ju nem tudja kiverni a fejéből a lányt, ezért hirdetéseket szór szét az utcán meghagyva a telefonszámát, hátha rátalál Mirth és felhívja őt. Nagyjából ennyi, de rengeteg zavaros jelenet van benne, amit nem tudok hova tenni. A rendezőnek első filmje, ez tökéletesen is látszódik, rendkívül alacsony költségvetésű, illetve elsősorban nem is rendezőként van számon tartva, hanem zeneszerzőként. A filmet a teljes kudarctól a színészek, a stílus, és a zenék mentik meg. Xun Zhou-t mindig is kedveltem, és nem csak a kinézete miatt. Talán a Hollywood Hongkong-ban láttam először, de teljesen megfogott az alakítása. Itt sincs gond vele, igaz javarészt az aranyos csaj karakter szerepét tölti be, amihez a hangja és az arca teljesen jól is passzol. Az hogy milyen színésznőnek, arról inkább nem nyilatkoznék, sajnos elég kevés filmet láttam amiben főszerepet játszik, de igyekszem majd pótolni őket. Xia Yu-tól talán eddig a legjobb alakítást láttam, ami nem éppen egy pozitív dolog. Sajnos hiába van megjegyezhető arcberendezése, nálam mindig is a ZS és B kategóriás színészek között foglalt helyet. Semmi kiemelkedő, általában ugyanazt a semmilyen karaktert személyesíti meg, legyen szó egy gagyi családi, vagy akció filmről. A zenék nagyon jól lettek kiválasztva, teljesen illik a film képi világához, egy OST szívesen meghallgatnék. A filmet leginkább a 90-es éveket, és/vagy Xun Zhou kedvelőknek ajánlom, biztos nem fognak benne csalódni.

Rendező: Xiaosong Gao
Szerintem: 5/10

Adrenaline Drive

Némely 90-es években készült Japán filmnek valami elképesztő hangulata van. Talán rendező válogatja, vagy csak ennek az érának van valami megfoghatatlan bája, de az ekkortájt készült darabok, mint a My Secret Cache vagy a Space Travelers hasonlóan furcsa, ám kiváló légkört árasztanak magukból. Kicsit talán az akkori európai filmekre hajaznak. Érdekes módon a színészek sem a mostani túljátszott (ami nem mindig baj) szerepeket hozzák, sokkal inkább fogyaszthatóbbak egy nem ázsiai filmeken edzett néző számára. Történet viszonylag egyszerű, de olyan helyzet komikumok alakulnak ki, hogy egy percig nem untam el magam. Satoru, főnöke hibájából egy yakuza, Kuroiwa jaguárjának ütközik, aki az irodába invitálja, ahol rengeteg pénzt kér a javíttatására. Főszereplőnk szerencséjére egy bomba robban az irodában, majd a helyszínre érkezik a másik főszereplő, a csendes, visszahúzódó Shizuko nővérke. Egy mentőautóban hagyják el a helyszínt, meglepő módon Kuroiwa-val, aki a kórházba vezető úton menekülni próbál, ám ezzel csak balesetet okozva, belehajtanak egy folyóba. A két főszereplő megtalálja a yakuza táskájában lévő rengeteg pénzt, amivel némi tanakodás után elrohannak. Innentől kezdődik a fogd a pénzt és fuss zsánerre jellemző történések, amik remekül vannak kivitelezve. Ando Masanobu alakításában semmi különleges nincs, eleinte szótlan, gyámoltalan karaktert hozza, majd később kivetkőzve magából egyre nagyobb őrültségeket csinál. Semmi gond nem volt vele, bár meglepő hogy azóta milyen karriert futott be, egész jó filmekben szerepelve. Sajnálatos módon ez Ishida Hikari nem éppen mondható el. Pedig ő volt a kedvencem a filmben, aki eleinte a szürke kisegér szerepét tölti be, majd később a sexy, magabiztos nővé válik. Valami elképesztően aranyos volt a filmben, és az ő színészi játéka az, amin leginkább meglepődtem, ugyanis egyáltalán nem a sablonos japán női alakítást hozza, sokkal inkább hat egy nyugati nőnek. Nagyon kevés ilyen szerep láttam eddig Ázsiából, de mindenképpen tetszetős.  Miután véget ért a film, egyből egy filmográfiát csaptam fel, hogy mikben játszott még, de jó néhány dorama szereplésén kívül, nem sok filmes szerepet kapott, pedig én biztos vevő lettem volna rá. Magát a filmet kötelező alkotás kategóriába tenném, és csak azért nem adok neki teljes pontszámot, mert sokszor túl egyszerű az egész, elviselt volna még néhány fordulatot.

Rendező: Yaguchi Shinobu

Szerintem: 9/10

Black Coal, Thin Ice

Elég sok 2014-es filmes toplista élén láttam ezt a filmet szerepelni, a trailer is totálisan meggyőzött a komor hangulatával, ám csak részben vagyok elégedett vele. Tipikus lassú lefolyású film, jó ideig nem is értettem 1-1 jelenet értelmét, és nem mintha a végére nem lenne egyértelmű minden, kicsit mégis űrt hagyott maga után. Nyomozós, tipikus vajon ki a gyilkos film, legalábbis ez a központi motívum, ellenben nekem sokkal inkább tűnt egy lezüllött, alkoholista ember balladájának, aki a jobb élet és a szerelem felé sóvárog, kevés sikerrel. Egyfelől imádom ezeket a kínai filmeket, amik egy koszos, büdös gyárvárosban játszódnak, sokszor beteges szereplőkkel, másfelől meg egyáltalán nem működik krimiként, totál kilógnak az erre a műfajra jellemző védjegyek, mint a kihallgatások, megfigyelések, vagy az üldözős jelenetek. Viszont az a minimális akció jelenet ami van benne, nagyon jóra sikeredett, vagyis inkább elég durvára. A hangulat számomra egy az egyben Kim Ki-Duk filmjeire hajaz, talán valami hasonló beteg történet kellett volna a háttérbe (na nem mintha a feldarabolt testek szétszórása a kínai kőszénfeldolgozókban  nem lenne az) és jobban muzsikált volna egészként, de akár megemlíthetem Na Hong-Jin The Yellow Sea filmjét, vagy Wang Xiaoshuai remekeit is. A két főszereplő teljesen jól alakított ebben a furcsa világban, Liao Fan egy az egyben Yang Dong-Geun-ra hasonlít, így még erősebb volt a Kim Ki-Duk utánérzés. A női főszereplő, Gwei Lun-Mei-t is jó volt végre egy ehhez hasonló szerepben látni. Sokkal jobban áll neki, mint az ártatlan kislány, vagy az elvont művészlélek. Soha nem voltam a rajongója, de ha hasonló szerepeket kap, még azzá válhatok. Voltaképp a film magával ragadott, nagyon erős és egyedi hangulata van, ami sajnos lehet a negatívuma is, mert nem biztos, hogy mindenki eltudja viselni. Nem feltétlen raknám be egy 2014 top10-es listába, de az is igaz hogy nagyon rég láttam már ennyire jó kínai filmet.

Rendező: Diao Yinan

Szerintem: 8/10

Kiki's Delivery Service

Nagyon elfáradtam ezektől a mesés, zero to hero, agyhalott, gondolkodást nem igényló Japán filmektől, szünetet kell tartanom, különben el megy a maradék eszem is. Elég régen láttam már a Ghibli Studio által készített anime változatot, de az akkor eléggé tetszett, aranyos, kedves mese volt. Szinte semmit nem vártam a film változatától, csak hogy nagyjából ugyanazt hozza, mint az anime, és egy remek kikapcsolódás legyen. Inkább az utóbbit. Egyiket sem hozta. Rettentően bugyuta, és az egész filmen látszódik, hogy ezt bizony 10-12 év alattiaknak készítették. Zéró hangulat, szokásos gyermeteg történet, gyök kettő színészi játék. CGI borzalmas, szerencsére csak a macska és a víziló lóg ki nagyon a környezetből. Rendező a legnagyobb poén az egészben, csak és kizárólag horror filmeket rendezett ezidáig! Igaz, nem tudom hogy muzsikál a horror műfajban, mivel nem nézek ázsiaiaktól ilyeneket, de gyanítom ez egy rendkívül elbaltázott fordulat volt, mert különben nem jutott volna el idáig az iparban. Vagy csak én nálam csapódott le ennyire rosszul ez a film. Színészekről nem tudnék mondani semmit, nincs értelme, talán csak annyi érdekelne, hogy Asano Tadanobu mennyi gázsit kaphatott azért a 2-3 perces szereplésért. A film második fele volt az igazi kínlódás, pláne a repülő seprűre rögzített gumicsónak, amiben egy bébi vízilovat szállított a boszorkány egy vihar közepette, amit egy énekesnő éneke űzött el. Egyetlen egy pozitívuma az a képi világ, szép, mesés, ennyi.

Rendező: Shimizu Takashi
Szerintem: 2/10

Silver Spoon

Yuugo egy neves középiskola kiváló tanulója, de elege lesz az apja szigorú elvárásaiból, és egy mezőgazdasági iskolába átjelentkezik csak azért, mert annak van kollégiuma. Először nem is sejti milyen nehéz lesz beilleszkedni városi minta gyerekként egy olyan iskolába, ahol minden tanuló a szülői gazdaságban nevelkedett fel. Természetesen ahogy az lenni szokott, a film első felében egy igazi lúzer, aki semmihez sem ért, és mindent csak tönkre tesz, majd a film végére ő lesz az ünnepelt megmentő. Durva, hogy a japánok be mernek vállalni 2014-ben egy ilyen kliséktől hemzsegő filmet(2011-es mangából készült), amik már Amerikában a 90-es évek végén is bőven kihaló félben lévő műfaj volt. A Wood Job is hasonló témájú, össze lehet vetni nyugodtan ezzel a filmmel. Az első egy órát még csak kilehetett bírni, egész jó kis tinédzserfilmnek indult, de a második felében, mikor a főszereplő meg akarja váltani a világot, és csak megmutatni, hogy ő a király, olyan szinten égett a pofámról a bőr, hogy közben inkább már elkezdtem kínomban a telefont nyomogatni. Tipikus tizenéves anime, manga fanoknak való film, tele közhellyel, klisékkel, és zéró színészi játékkal. Nem is csodálom, hogy Takeuchi Riki és Aikawa Sho szerepet kaptak ebben a filmben. De legalább főszereplőnek valami normális színészt választhattak volna Nakajima Kento helyett, legyen akárki is ő. A rendezőn is abszolút meg vagyok rökönyödve. Ugyanaz a rendező, aki elkészítette a Cafe Isobe-t. Most már nagyon is kíváncsi vagyok a The Workhorse and the Bigmouth filmre, hogy az melyikre hasonlít inkább, de úgy érzem, hogy ennél a Silver Spoon-nál az alapanyag volt ennyire rossz. Nyugodtan kihagyható, vagy csak nekem lett már elegem magából a műfajból.

Rendező: Yoshida Keisuke

Szerintem: 4/10

Happy Flight

Úgy 20 perc elteltével volt egy olyan sanda gyanúm, hogy én már ezt a filmet láttam. Nagyjából a felénél már biztos is voltam benne, csak valószínűleg olyannyira érdektelen volt az egész akkor is, hogy teljesen kiment a fejemből. Pont azt kapjuk ami a címből, és a poszterből gyanítható, egy limonádé filmet a légitársaságok dolgozóiról. Megkapunk itt minden klisét, amit el nem tudunk képzelni. Szigorú, de ugyanakkor laza kapitányt, akinek a kisujjában van a repülés; a bizalomhiányban szenvedő pilótának készülő tanoncot; a légiutas kísérők magabiztos, minden szorult helyzetet megoldó főnöknőjét; az első munkanapos, ügyetlen zöldfülűt; a repüléstől rettegő utast; az alkalmatlankodó, ideges utast; félúton bedöglő repülőgépet; valamint a végén a szokásos irányítóközponti jelenetet, ahol természetesen nagyon okosan kitervelik a leszállást, tapsviharral zárulva. Ezt így 2015-ben látni, több mint hajmeresztő, negatív értelemben. Ugyan a rendező stílusjegyeit fellehet benne fedezni, de magasan a legrosszabb film amit eddig láttam tőle. Viszont mégis egyetlen értékelhető pontja a rendezés, mert maga a színészek egytől egyig pocsékak. Nem feltétlenül rossz színészeket válogattak be, inkább olyan két dimenziós karaktereket kellett alakítaniuk, hogy azt már fájó volt nézni. Ázsiai sorozatokban lehet hasonló színészi alakításokat látni. Tokito Saburo például abszolút egy dorama színész, semmi keresnivalója egy filmben, nevetséges az alakítása.  Ayase Haruka akivel semmi bajom sincs, elég sok jó filmben szerepelt, bár nagyon sok limonádé jellegűben, amihez az ő színészi tehetsége elég is, de vélhetőleg jobban keresne pornósként. Jó ránézni, jól tudja hozni a kissé buta, olykor esetlen, de vidám csajt, egy ideje már a filmszakmában van, valószínű, hogy ez már nem fog bekövetkezni, sokak sajnálatára. Terajime Shinobut emelném még ki, mint fontosabb szereplő, talán neki volt helyén a színészi alakítása, ahogyan más általam látott filmben is.

Röviden, ez egy nagyon egyszerű, butácska film, amit ha az ember most kezd ismerkedni a Japán filmiparral, akkor tetszhet neki, mindenki másnak a nézése nem ajánlott. Megnyugvásként: van azért ennél sokkal rosszabb filmek is.

Rendező: Yaguchi Shinobu

Szerintem: 4/10

Tamako in Moratorium

Azon japán filmek közé tartozik ez a darab, ami történetben és cselekményben nem bővelkedik. Lassú, szinte semmiről sem szól, és még rövid is a maga 78 percével. Az ilyen filmeknél nagyon el kell találni a hangulatot, nagyon jó operatőrrel kell dolgozni, hogy az ember ne hagyja félbe a filmet. Ugyan a műfajában nem zászlóvivő, mégis könnyed kikapcsolódást nyújt, talán a hossza miatt is, bár én simán néztem volna még vagy fél órát! Gyakorlatilag a film története annyi, hogy egy vidéken élő, a főiskolát nemrég elvégzett huszonéves lány semmittevéssel tengeti napjait a családi házban, amely egyben az apja sport boltja is. Munkát nem akar szerezni, barátjai nincsenek, és nagyon ki sem akar mozdulni a tévé elől, nem hogy még az apjának segítsen. Maga a cselekmény nincs túlzásba véve, láthatjuk az apa, lány unalmas mindennapjait, az esti vacsorázást, főszereplőnk furcsa munkakeresését. A szokásos tanulság a végén is elmarad, legalábbis én nem venném annak, ami az utolsó jelenetekben elhangzik. Mégis a csendes kisvárosi idill, a magyar szemmel furcsának ható japán hétköznapok, és az apa szerepe miatt letudott kötni a film, és tetszett is. Főszereplő Maeda Atsuko neve nekem nem sokat mond, kicsit utána olvasva egy AKB48 lánycsapat tagja, ez mondjuk meg is látszott a színészi alakításán, ugyan aranyos volt, de ebben az iparban ez már kötelező. Viszont a rendező neve hallatán egyből felkaptam a fejem. Olyan alapművek elkövetője, mint a Linda Linda Linda, vagy a Gentle Breeze in the Village, de nekem a The Drudgery Train és The Matsugane Potshot Affair filmek is nagyon tetszettek. Aki szereti a lassú lefolyású, szinte nulla történetű filmeket az mindenképpen nézze meg, mások inkább hanyagolják, mert semmiben nem kiemelkedő.

Rendező: Yamashita Nobuhiro

Szerintem: 7/10

Wood Job

Főszereplőnk megbukik a felvételi vizsgán, majd elhatározza, hogy egy évre elmegy favágónak. Ennyivel le is lehetne zavarni a film sztoriját, majd az interneten tovább kutatva választhatnánk ki mely filmeket lenne érdemesebb megnézni, amik érdekesebb történetet kínálnak. Mindenképpen hiba lenne ezt tenni, hisz erről a filmről süt a Japán filmipar profizmusa, az a megfoghatatlan hangulat, amit csak is ez az ország tud kínálni. Olyan odaadással tudja a néző elő tárni a favágás szépségeit, hogy az ember azonnal nekiiramodna menthetetlenül vágni a fát egy hasonló festői tájon. Nem új dolog ez a japánoknál, rengeteg jó filmeket készítettek már ebben a műfajban(Breath in Breath Out, Hula Girls, The Great Passage). Színészek közül mindenki hozta azt amit egy ilyen filmhez szükségeltetik, bár nem sok ismerős arcot véltem felfedezni, egyedül az egyik mellékszereplőt, Emoto Akirát láttam már nagyon sok filmben. Ugyan a főszereplő rengeteg filmben játszott már, Sometani Shota, de egyetlen egy szerepére sem emlékszem. Ha kukacoskodni akarok, akarok talán annyi negatívumot tudnék felhozni, hogy a film nagyjából első 20 perce nem túl érdekes, amolyan sokszor láttam én már ezt kategória, pláne a néhol ripacskodásba átmenő főszereplő végett is. Mindezektől függetlenül a film nagyon egyben van, és a lezárás is tökéletesre sikeredett. Én azt mondom, ha az ember csak egy filmet akarna megnézni a tavalyi termésből - de mért is tenné - akkor ez a film legyen az. Könnyed, remek szórakozás mester fokozaton! 

Rendező: Yaguchi Shinobu  

Szerintem: 10/10