Bad Genius

Valamiért sose voltak a kedvenceim között a heist filmek, a tavalyi Logan Lucky sem nyűgözött le. Nos ez a darab sem teljes mértékben, már ha egy puskázó diákokról szóló filmet heist filmnek lehet nevezni. Egy veszettül okos ám szegény csaj kerül be Thaiföld egyik legjobb iskolájába, ahol egy csomó inkompetens diák tanul, ahová többnyire csak a gazdag szülők által sikerült bejutniuk. Egy dolgozat írásakor újdonsült barátnőjének segít a radírra írt válaszokkal, amit a cipőjük kicserélésével oldanak meg slow motionben, csak hogy minél bonyolultabb legyen a dolog. Sikerül a teszt, majd a gazdag barátait is bevonja a dologba, fizetnek a csajnak a jó válaszokért, kidolgoznak a csalásra egy sémát, hogy majd aztán egy egész hálózatot hozzanak létre a suliban. Kifejezetten modern, már-már nyugati jegyeket magán viselő film. Ilyet egy ázsiai ország sem tud felvonultatni. A zenék nagyon menők, kifejezetten illenek az adott jelenetekhez, ilyen sem minden napos a keleti filmeknél, valamint a képi világa is több mint korrekt, annak ellenére, hogy javarészt beltéri jelenetek vannak. Színészek, különösen a főszereplő csajnak kifejezetten nyugatias mimikája, reakciói vannak az egyes szituációkra, amit kezdetben nem nagyon tudtam hová tenni. Az egész filmre rásüthető, hogy kilóg az ázsiai filmek világából. Annyira nem szoktam követni a Thaiföldi filmeket, mert többnyire vagy nagyon gagyi romantikus filmeket készítenek, vagy durva horrorokat, de akad  pár egészen kiváló tinédzserfilm. Lehetséges, hogy ezután követem a Thai filmek megjelenését, mert ugyan nem tudott lenyűgözni, mégis tudott újat mutatni. Sokszor nagy túl lett tolva a puskázás, kicsit olyan volt, mintha valami manga/anime adaptációt néznék, a film úgy 20 perc után teljesen leül, és már nem is érdekelt, hogy mi történik a képernyőn, aztán szerencsére úgy 60 perc után nagyon izgalmassá vált. A másik legnagyobb hibája, hogy túlságosan hosszú, elég lett volna ez 90-100percben elmesélni. Valamint a puskázási módszerek is sok esetben igen nevetségesek, sokszor a fantasy határát súrolják. Ettől függetlenül teljesen nézhető darab, és mindenképpen felkeltette a Thaiföldi filmek felé az érdeklődésem.

Szerintem: 7/10

Detective Dee and the Mystery of the Phantom Flame

690-ben Wu császárnő hivatalos trónra jutás előtt pánik tör ki a városban, ugyanis két magas rangú személy öngyulladásban elhalálozik a 100 méteres sztúpa építkezésén, eme furcsa gyilkosságok felderítésére a 8 éve raboskodó Dee nyomozót bízzák meg. Nagyon rég láttam már wuxiát, ami nem véletlen, hisz a műfaj már sehol sincs a 80-90-es évek aranykorához képest, illetve már nem tudnak annyira lekötni, mint azt tizenévesen tették. Tsui Hark miatt, és mivel elég híres filmről van szó, így közel 8 év után a megjelenéssel tettem vele egy próbát. Úgy 20 percig tudott lekötni, aztán dögunalomba fulladt a rejtély felgöngyölítése, és a harcok is sokszor túl hosszúak, érdektelenek voltak számomra. Maga a film szép, van néhány igen gyönyörű jelenet, de sok helyen valami borzalmasan gagyi Cgi-t használtak, kicsit olyan érzésem volt, mint a 99-es Baljós árnyaknál. 2010-es a film, de már korábban is láttam sokkal jobb Cgi-t kínai moziban. Karakterek nem rosszak, bár Andy Lau által alakított karakter mintha túlságosan tökéletes lenne, mindenre rájön, túl nagy az ereje, túl okos, ez végig zavart a filmben. Három részletben tudtam csak megnézni a film, amiből a második fele az igazán fájdalmasan unalmas. Legjobban úgy tudnám jellemezni a filmet, hogy teljesen jellegtelen, nem magaslik ki semmilyen téren a középszerből. Néhol igazán szép tud lenni, a nyomozós részek az elején még érdekesnek is hatnak, talán a szövegek sem rosszak, de igazából ennyi, kihagyható darab.

Rendező: Tsui Hark
Szerintem: 5/10

Memoir of Murderer

Koreai filmek idei nagy várományosa volt nálam ez a darab. Apukánál alzheimer kórt állapítanak meg, majd azután veszi fel a film a fonalat, miután már előrehaladott állapotban van és a saját lányát is sokszor idegenként kezeli. Ezért egy diktafonra mondja fel a fontosabb információkat, és hogy mik történtek vele aznap. Felüti a vidéki kisvárosban a fejét egy gyilkosság, majd még egy, és még egy. A rendőrség elkezd nyomozni, főszereplőnk pedig egészen véletlenül egy ködös napon karambolozik egy furcsa alakkal, akiről azt hiszi ő a gyilkos. Ahogy az kellett, jött is a nagy csalódás. Fél óra után már vertem a fejemet, hogy olyan nincs basszus, hogy a koreaiak évről évre ugyanazokat a kliséket, fordulatokat pakolják tök véletlenszerűen a filmjeikbe, az izgulás élvezetét teljesen elvéve, hisz pár az első 10-20 percben tudjuk mire fog kimenni a dolog. Hiába van egy szépfiú rendőr, akiről azt kéne hinnünk, hogy ő bizony ártatlan, már az első feltűnésénél úgy néz a kamerába, hogy biztosra tudjuk ő a gyilkos, bármennyire próbál minket a film folyamatosan hülyére venni a csavarokkal, egyszerűen átlátható az egész. Főszereplőről is megtudjuk, hogy valójában tinédzserkora óta gyilkos, több embert megölt, és erről fájlokat tart a gépén, hogy mindenre emlékezzen. Így majd talán a gyanútlan néző azon fog izgulni a film elejétől fogva, (hisz már ott megtudjuk egy montázs keretében, hogy egy gyilkos a főszereplőnk) hogy na vajon ki is lesz akkor a gyilkos. Tök egyértelmű már az első 10 perc után. Dög unalom az egész, a csavarok röhejesek és egyáltalán nem tud átverni, hisz a borzalmas színészek úgy néznek a kamerába, bele az arcodba, hogy tudd: velük aztán nem kerek valami. Egyedül a főszereplő játéka értékelhető, Sol Kyung-Gu, bár ő minden filmben a maximumot nyújtja, de mellé betettek egy Kpop lánycsapat tagját, hogy majd ő megmutatja mi a színészkedés. Borzalom, elképesztően elfuserált döntés volt ezt a csajt kamerák elé engedni, még ha a reklámokba jól eltudja adni a soyut meg a ráment. Ez nem ugyanaz a szakma. Képi világ változó. Néhol azt hittem, hogy egy tv filmet nézek, sokszor meg hogy a The Wailing operatőrje dolgozott a filmen. Ám mégis a legnagyobb hibája a filmnek a forgatókönyv, a sztori. Nem működik, hülyének nézi a nézőt.

Rendező: Won Shin-Yeon
Szerintem: 4/10

Antiporno

Újabb elborult Sion Sono film, és ezúttal még érteni se nagyon lehet mi is történik a képernyőn. Egy a biztos csöcsök ezerrel és egy baromi szép japán lány meztelenkedése, szép színekkel, némi perverzitással,  mindössze 78 percben. Már ez végett teljesen megérte megnézni ezt a sznob művészkedést. Ami Tomite gyönyörű és rengeteget mutat magából, komolyan a film végeztével még a hatása alatt voltam mennyire jó csaj, és milyen kurva jól színészkedik. Remélem nem marad meg a meztelenkedésnél és jobbnál jobb szerepeket fog kapni, bár ahogy elnézem ezidáig a filmeket amikben játszott nagyjából annyira emlékszem, hogy ő volt a Virgin Psychicsben a csöcs csaj. Hiába hogy tök zavaros a film és java része érthetetlen, mégsem érdemes elárulni róla sokat, hisz volt egy minimális fordulat valahol 20 perc után ami számomra kifejezetten tetszett, és jobb ha az ember úgy ül le elé, hogy nem tud semmit. Amit nekem sikerült kihámoznom belőle, hogy főszereplőnk egy igazi ribanc akar lenni, valami úrnő, aki mellesleg festeget, nagyon gazdag, van egy titkárnője akit folyamatosan megaláz, és barátnőivel konkrétan megerőszakoltatja, gyakorlatilag egy úrnőnek képzeli magát. Később visszamegyünk az időben, ahol megtudjuk miért is akar a világ legnagyobb ribanca lenni, kapunk némi társadalom kritikát a nők és férfiak helyzetéről Japánban, illetve a karót nyelt japán társadalomról, hogy a végén az egész kapjon egy kusza művészies befejezést, aminél én úgy gondolom, hogy a csaj beteljesedését, kurvának állását a médiának láthatjuk. Vagy nem. Ettől függetlenül érdemes megnézni, mint már írtam a meztelen csajok végett, Ami Tomite játékért, és a látványért. 

Rendező: Sion Sono
Szerintem: 6/10