Bluebeard

Vágytam már egy igazán jó koreai filmre, hiszen az idei év a szokásosnál is laposabb és semmitmondóbb, mint a korábbiak. Bár tavaly ott volt a kiváló The Wailing, plusz 1-2 kisebb cím, ettől eltekintve ugyanaz a posvány, amiből egyszerűen nem képesek kilépni a koreai rendezők. Évről ugyanazokat a silány gengszterfilmeket járassák unalomig, amik persze a legnagyobb bevételt és nézői számot hozzák, így nem is csoda, hogy nem képesek változni. Szerencsére ez a darab most egy üdítő kivétel(és van még pár egész ígéretesnek érkező darab). Főszereplő dokink egy magán klinikát vezet egy kis városban, ahol egyre furcsább dolgoknak lesz szemtanúja. Gyilkosságot követtek el a közelben, öreg páciense rébuszokban beszél valami titokzatos dologról, a földszinten lakó hentes tulajdonosa is egyre furcsábban viselkedik, feltűnik egy titokzatos idegen, főszereplőnk pedig egyre inkább úrrá lesz az üldözési mánia. Mindvégig helyén vannak a színészi alakítások, ami egy koreai filmnél nagy szó, fenn tudja tartani az érdeklődést, szép apránként adagolja a furcsaságokat, és ugyan lassan halad a történet, egyáltalán nem unalmas, és bár 2 óra simán elbírt volna a sztori plusz 10-20 percet is. Egyetlen problémám az időkiesésekkel van, amit a film gyakran óriási nagy berúgásokkal, és eszméletvesztéssel magyaráz, hogy a jelenetet elvágják egy agyban lévő felriadással. Nyilván választ kapunk ezekre a dolgokra a film végén, de kicsit olcsó húzásnak tartottam. Képi világ eléggé érdekes, szintén nem nagyon van hasonló a koreai darabok között, és a vége is tetszett hisz kapunk magyarázatot, ugyanakkor nyitva hagyja a dolgokat, és lehet a filmen elmélkedni. Ez idáig mindenképpen a legjobb ázsiai film a 2017-es felhozatalból.

Rendező: Lee Soo-Youn
Szerintem: 8/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése