Egy lezüllött dzsigoló balladája kínai módra. Nagyon nincs több a sztoriban, a szokásos hongkongi idiótaság, a legjobb érzékekkel megáldott nőcsábászt átverik, lesüllyed, majd az egyik öreg dzsigoló megsajnálja őt, kipofozza és újból elindítja a karrierjét. Hány ilyen volt már, csak épp szakáccsal, zenésszel, sportolóval, és a sort lehetne folytatni a végtelenségig. Na nem éppen ez volt a problémám, mert voltaképp szeretem az ilyen marhulásokat, az első fél óra gyakorlatilag visszahozta a 80-as évektől egészen a 2000-es évek elejéig tartó hongkongi debil, Wong Jing, Stephen Chow féle humort, amit anno faltam. De aztán olyan érdektelenségbe megy át a klubhelyiség, és a dzsigolók csábítási technikáit bemutató jelenetekkel, hogy már folyamatosan néztem mennyi van még hátra belőle. Az utolsó 20-30 perc minderre rátetéz a nagyi születésnapjával, hogy aztán a kegyelemdöfést megadja egy My Girl musical feldolgozással, végezetül hab a tortán egy kínai Justin Bieber táncmutatványával véget érő kínos finálé. A rendező már korábban bizonyított egy borzalmas Golden Chicken 3-mal (aminek az első két része erősen ajánlott a megnézésre, akkor még tudtak jó vígjátékot készíteni), gyakorlatilag ugyanazt tálalta csak a másik fél által. Ami meg kell jegyeznem igen csak forróra sikeredett, néha olyan érzésem volt, mintha egy fiúk a klubbólt néznék. Talán Sandra Ng hoznám ki az egyedüli pozitívumnak a filmből. Az hagyján, hogy az egyik kedvenc színésznőm, de itt olyan jól volt férfivá alakítva, és olyan jól hozta ezt a nyálas, cool férfi karaktert, hogy sokszor megfeledkeztem róla, és egyfajta Tony Leung hasonmás színészt vizionáltam a képernyőre. Örülök, hogy továbbra is aktívan színészkedik, nem úgy mint sok korabeli társa. Filmet még a rengeteg sztár cameók sem mentik meg, nem ajánlom, aki hasonló témában keres jó vígjátékot, az nézze meg a Golden Chickent!
Szerintem: 4/10
Rendező: Matt Chow
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése