Eric Kot. Mint rendező. Ennyivel le is lehetne zavarni egy filmismertetőt. De azért sorolom tovább, Takeshi Kaneshiro, Karen Mok, Christopher Doyle (operatőr), Wong Kar-Wai(producer). Ki a fene az, aki ilyen nevek láttán nem kezd el azonnal kutatni a film után? És kérdem én, hogy a francba nem hallottam még soha erről a darabról? Jó okkal. Végig az volt az érzésem a film alatt (azonkívül, hogy borzasztóan rossz), hogy mennyire megbánhatták ezek az emberek, hogy egy ilyen eszement filmjéhez, mint Eric Kot, adták a nevüket. Az elején vagy 20 percen keresztül hadovál össze-vissza baromságokat, egyfajta összegzéssel, hogy mit is fogunk majd látni a következő fél órában, majd ezt még egyszer, hisz két történetet kapunk, miközben folyamatosan belepofázik, sokszor csak megszakítva olyan jelenetekkel, hogy pl. egy női hálóingben, afro parókával, és hatalmas napszemüvegben ordibáljon a kamerába. Helyszínek, berendezések, kellékek egy az egyben Wong Kar-Wai Fallen Angels, Chunking Express filmjeit idézi egy az egyben, ami nálam óriási pozitívum, imádom, rajongok ezekért a megfoghatatlan hangulatú koszos utcákért, neonreklámokért, füstös kocsmákért, vagy a szanaszét heverő üres kólás üvegekért. Ezek az elemek nagyrészt köszönhetőek Christopher Doylenak, aki mindezt mesterien használja, ellenben a kamerakezelés valami elképesztően ocsmányra sikeredett. Mintha egy kutya fejére rögzítettek volna egy nagyon rossz minőségű kamerát, és megmondták volna neki, hogy akkor buksi most forgatunk. Az eredmény még ennél is rosszabb lett, rángatódzik, szinte soha nem látjuk normális a karaktereket, túl közeli, túl távoli felvételek, előnytelen beállításokkal. A második és utolsó pozitívum, azok a zenék. Amik szintén nagyon hasonlóak Wong Kar-Wai filmjeiben hallottakhoz. Az első történet egy mentálisan sérült kukásról szól, aki éjszakánként egy alvajáró csajt kalauzol el a nagyvárosban. A másik történetben Eric Kot játssza a főszerepet, aki véletlenül összefut 10 éve nem látott első szerelmével, akit anno otthagyott az oltárnál, a neki szánt jegygyűrűt pedig a mostani felesége viseli, de vajon meddig? Az utóbbi évek egyik legrosszabb filmje amit láttam. És nem azért, mert unalmas, klisés, vagy rosszak a karakterek, hanem mert nézhetetlen, rendkívül amatőr, és minden ízében a filmipar megcsúfolásának tartom. Aztán rálehet erre fogni, hogy ez művészet, de értelmetlen lenne. Nem véletlenül van ennyire radaron kívül a film, ilyen nagy nevekkel...
Rendező: Eric Kot
Szerintem: 2/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése