Tag

Úgy látom azért még se kell annyira erőltetnem Sion Sono munkásságát a közeljövőben. Ez a darab abszolút a rendező korai filmjeit idézi, tele gorefesttel és igazi japán elborultsággal. Nem szeretem ezt a féle Sion Sonot. Már az elején azzal kezd, hogy két iskolabusznyi diáklányt valami démoni szél ketté vág, és mindenütt fejek, lábak, törzsek röpködnek a levegőben, és csak egyetlen egy lány éli túl a mészárlást, Mitsuko, akit egy mérhetetlenül idegesítő csaj alakít, Reina Triendl. Sokat nem tudok róla, de a nézése, gesztikulálása, színészi játéka egyszerűen őrjítően tenyérbemászó, nem igaz hogy nem találtak a helyére egy másik cuki modell alkatú japán lányt. Még csak színésznők közül sem kellett volna válogatniuk, hisz ő sem az, bár Sion Sononak úgy vettem észre van egyféle fétise a nagy mellű nőkön kívül a félvérek felé is, így meg érthető a választás. Vagy csak lehet én akadtam ki ennyire tőle. Szerencsére a sztori miatt annyit nem szerepel, hisz rajta kívül még másik két színész, Shinoda Mariko, Mano Erina is eljátssza a főszerepet, természetesen mindketten felejthető alakítással. A hirtelen gorefest után még volt némi remény a jó film irányába, elég jó beszélgetések kerekedtek ki, már-már kissé filozofálás felé is elmentek, némi leszbikus kikacsintás után, aztán a tanárok vették kézbe az ügyet és lőttek szitává mindenkit az iskolába. Ekkor történt az első wtf jelenet, hisz Mitsuko egy másik lány szerepébe bújt, és még inkább furcsaságok kezdtek el történni a tévé képernyőn. Zavarosság, röhejes brutalitása ellenére felkeltette bennem végig az érdeklődést, hisz szeretem az ilyen filmeket, ahol nem tudni mi lesz a vége az egésznek, de az utolsó 20 perc és a záró jelenet olyan szinten borzalmasra sikeredett, hogy minden pozitívumot törölt az agyamból a film iránt. Ilyen pozitívum mondjuk a rendezés, és a operatőri munka.

Rendező: Sion Sono

Szerintem: 4/10