Soha nem voltam nagy Gakuryu Ishii rajongó, sőt egyetlen filmje ami tetszett az a Isn't Anyone Alive? volt, igaz ez hatalmas kedvenc. És ez egy darabig így is marad, hisz baromira untam ezt a filmjét is. Japán Punk zene igazi tökös hangulatot ad a filmnek, ehhez hozzátesz még az is, hogy a film fele fekete-fehérben játszódik, egyedi kamerabeállításokkal, így remek atmoszférája van a filmnek. De ennyi nem elég. Történet zavaros, már-már érthetetlen, sőt inkább semmi értelme nincs. Daikoku gengszterektől megszerez egy bizonyos merevlemezt, amin adatok találhatóak meg prostituáltakról, hajléktalanokról, otthonról megszököttekről. Elrejti a lemezt, ám őt megtalálják, megkínozzák, majd egy régi "szerelmével", aki prostituált együtt szöknek meg, és kitervelik, hogy megölik a banda vezért. Semmi az ég adta világon nem történik a filmben. Rohanás, ordítozás, kínzás, veszekedés, és kész. Voltak benne jó párbeszédek, és nem mondom a színészi alakítások is a helyén voltak, főleg Mizuno Erina játszott hatalmasat, de olyan dög unalmas volt az egész film, hogy a néhol fülsiketítő punk zene ellenére is sikerült bealudnom pár perc erejéig. Az utolsó 20 perc, a leszámolás, és a film vége pedig nagyon nem kellett volna, az egészben ez volt a legrosszabb, mintha egy a 2000-es évek elején készült alacsony költségvetésű filmet láttam volna, még a megvalósítás, a vágások is azt idézték. 80 perces játékidő sokat segített volna az egészen, de így nagyon zavaros, unalmas film lett belőle.
Rendező: Gakuryu Ishii
Szerintem: 5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése