A Taxi Driver

Sokat kritizálom a koreai filmeket, ugyanis elnézve az elmúlt pár év filmtermését, néha azt kell mondjam, bizony a 90-es, 2000-es évek eleji magyar filmipar szintjére süllyedtek. Aztán minden évben jön egy kimagasló és pár korrekt indie darab, ami azért árnyalja mindezt, ugyanakkor kétséget kizáróan nagyon sokat romlott a koreai filmművészet. Főképp az új színészek azok, akik egyszerűen félelmetesen rosszak. 2016-os The Wailing után szerencsére nem sokat kellett várni, hogy egy újabb remek film szülessen. Igazából semmi nem adott okot, hogy én ezt a filmet megnézzem. Téma nem érdekelt, külföldi szereplő csakis riadalommal tölt el ázsiai filmekben, és számomra Song Kang-Ho sem akkora név már, mint régen. Mert bizony piszok jó filmekben szerepelt anno, de valahogy a Thirst óta nálam valahogy alább hagyott a lelkesedés, pedig tényleg Dél-Korea egyik legnagyobb színészéről van szó. Az 1980-as Gwangju felkelés idején játszódik a film, főszerepben egy szöuli taxisofőr, akit egy külföldi újságíró jól megfizet, ha elviszi őt Gwangju városába. Természetesen a szűk látókörű taxisofőrt nem érdekli más csak a pénz, így elviszi minden áron a katonákkal körülvett Gwangjuba. Gyakorlatilag minden a helyén van ebben a filmben. Kellőképpen humoros, és egyáltalán nem ripacskodik benne az eleinte együgyű Song Kang-Ho karaktere, itt mutatkozik meg hogy mekkora színész, teljesen elhittem hogy ő bizony egy taxisofőr, dráma egyáltalán nem giccses. Na jó azért van 1-2 jelenet, amit túltoltak, például a végén a teljességgel hihetetlen üldözéses jelenet a taxisokkal, ami nagyon nem is illett oda, és egy jókora plothole az egész. Főszereplőnk egészen kiváló karakterfejlődésen megy keresztül, a felkelés, a harcok hitelesen vannak ábrázolva, 1980-as Dél-Koreát valahogy én is így képzelem el, ami leginkább az utcákból, autókból mutatkozik meg, de maguk a helyszínek is remekül vannak fényképezve. Külföldi színész Thomas Kretschmann tényleg nem csak egy belerángatott fehér karakter, hanem szerepe van, és végig hitelesen játszik, mondhatni ő a második főszereplő. Ami még nagyon tetszett az a film lendületessége, remekül van felépítve, már a kezdetén a szöuli jeleneteknél beszippant a hangulat, és egyáltalán nem ereszt el. Gwangjuba az út is szerintem nem lehet 15 percnél, de rendkívül jól van megoldva. A városba érkezve is szép lassan adagolja az őrületet, ami szép lassan elburjánzik a városban. Ez a film ténylegesen egy kaland, ami elé jó leülni, és egyáltalán nem veszi észre az ember, hogy eltelt az a bő 2 óra. Egyértelműen legjobb 2017-es koreai film, és egyben legjobb ázsiai film is. Még sok ilyet!

Rendező:Jang Hun
Szerintem: 10/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése