2017 legnagyobb bevételt hozó koreai filmje, ami betudható látványfilm mivoltának, hogy egy híres webcomic alapján készült, és gondolom a rengeteg reklám miatt, amit beleöltek. Talán Cha Tae-Hyun főszereplése is rásegített, bár szerintem a filmes szakmában már egyáltalán nem mondható akkora nagyágyúnak. Kicsit meg is lepett, hogy egy ekkora költségvetésű filmbe szerepeltetik. Tény, hogy baromira látványos egy film, Cgi is nagyon rendben van, Japán filmekben még csak megközelítőleg sem látható hasonló, ám hogy olyan jó film legyen, hogy ezeket a számokat megérdemelje? Szerintem egyáltalán nem. Kezdve azzal, hogy baromira hosszú, majd 2,5 órás, ami szinte végig pörög, sok helyszínt bemutatva, ami sokszor ismétli is önmagát, illetve számomra a sztori nem igazán volt elegendő egy filmre. Mert ugyan marhára tetszik az alapötlet, hogy egy tűzoltó meghal, átkerül a túlvilágra, és végig kell mennie a 7 főbűnön, ami mellé még keveredik egy kis melléksztori is. Teljesen jól van kitalálva az egyes próbatételek, olyan mintha egy bíróságon játszanának a jelenetek, ahol a halál angyalai szálnak főszereplőnk védelmébe, kicsit tárgyalótermi drámába átmenve. Ezek a helyszínek és a pokol urai is érdekesek, baromira látványosak, van bennük kreativitás. A földön játszódó sztori ugyan kissé lapos, de mikor felváltva, kapkodva jönnek a jelenetek egymás után, teljesen szétesik, és olykor követhetetlenné válik a cselekmény. Ami viszont a legnagyobb bajom, és úgy érzem, hogy nem feltétlen a film formátumot kellett volna ennek választani, az a egyes bűnök közötti kitöltött űr. A túlvilág úgy néz ki, mintha több száz évet visszamentünk volna az időben, teljesen a történelmi fantasy filmeket idézi, míg a másik szál ugye a jelenkorban játszódik. Ez is kegyetlenül tetszett, hogy a túlvilágon ott van egy tűzoltó figurában bóklászó esetlen figura, míg a való életben a halál angyala fekete ruhában, kezében égő karddal, hatalmas erővel rendelkezve démonokra vadászik. Igen ám, de amint lezajlik az egyes tárgyalások, a karaktereknek el kell utazniuk a következőhöz, aminél nálam folyton arra késztetett, hogy megállítsam a filmet és majd legközelebb folytassam. Totálisan leül, érdektelenné válik, full klisés lesz az egész. Megérkezünk a következő próbatételhez, kicsit felocsúdunk, kapunk egy baromi látványos napjainkban játszódó mellékszálat, amivel párhuzamosan megy a tárgyalás és a nyomozás. Majd mikor ezt eljátssza a film ötször, akkor már igencsak kínlódni tud az ember. Ráadásul a főszereplő öccse behozásánál már nem is igazán értettem, hogy mi történik, jó 10-15 perc kellett hogy felfogjam mi is a lényege, és miért hozták be. Azt gondolom, itt a rendezés volt igencsak gyengécske, hiszen mint nézőnek ennél a filmnél azt kellett volna éreznem, hogy egy óriási kaland részese vagyok. Viszont még így majd egy hetet emésztve is ugyanazon az állásponton vagyok, hogy egy 5-6 órás minisorozatot kellett volna ebből készíteni, ami valószínűleg sohasem jöhetett volna létre, vagy egy olyan rendezőt felfogadni, aki ezt a 2,5 órát egy egész masszává tudta volna gyúrni, és így nem esett volna 5-6 darabra a film. Egyébként az irány nagyon jó. Ennél a filmnél már éreztem azt, hogy más mint a legtöbb koreai film, van benne munka, a humor a helyén van, a harci jelenetek és a Cgi nagyon rendben van, és meglepőmódon egyáltalán nem voltak rossz színészi játékok, sőt Chae Tae-Hyun kívül néha azt éreztem ezek a színészek nem is koreaiak, mert nem volt a játékukban semmi túljátszás. Akár bármelyik nyugati filmben is elfogadható lenne ez a színészi játék. Ugyan nálam valamelyest megbukott ez a film, de remek próbálkozás egy jobb koreai filmipar felé!
Rendező: Kim Yong-Hwa
Szerintem: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése