Nem sok ázsiai dokumentumfilmet láttam ezidáig, bár nem is kedvencem a műfaj. Sajnos ez pont nem egy jól sikerült darab. A film középpontjában egy kínai rehabilitációs központ áll, ugyanis a kormány az internetfüggőséget klinikai rendellenességnek nyilvánította, így ide olyan fiatalok kerülnek, akik a kelleténél egy cseppet több időt töltöttek el online videojátékokkal. A probléma a filmmel, hogy túl rövid, nem sikerült jobban elmélyedni a dologban, és ami van az is inkább olyan jeleneteket részesít előnyben, mint hogy ki mennyit tölt általában a gép előtt, vagy a szülő gyermek kapcsolata, néhány sírós jelenettel. Őszintén szólva néhol ökölbe szorult a kezem, látván ezt a sok életképtelen tinédzsert, akik inkább meghalnának, mintsem felkelnének a gép elől, és tennének valamit is. Durva volt hallani, hogy az egész nyári szünetet a gép előtt töltik, vagy amit az egyik srác is mesélt, hogy 300 órát töltött egyfolytában a gép előtt, és csak néha pár órára feküdt le egy kicsit. A végén kiderül, miért is hajszolják bele magukat a virtuális valóságba, magány miatt. Érdekesség képpen érdemes megnézni, de egyébként felejthető alkotás. Lehet Magyarországon is lenne létjogosultsága egy ilyen intézetnek, egy hónapra lehet be is feküdnék...
Rendező: Hilla Medalia, Shos Shlam
Szerintem: 5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése