A helyszín egy eldugott hegyi falucska, ahol egy favágó család mindennapjait követhetjük végig másfél órában. Három részre szedhető a film, az első részletben alig beszélnek, szinte csak a nyári szünidőre hajazó hangulatot árasztó képeket látunk, játszadozó gyerekekkel, földeken dolgozó felnőttekkel, és a környékbeliek ügyes, bajos dolgát tárja elénk a rendező. Ezután ugrunk 15 évet a történetben, a középpontba a Tahara család kerül, látszólag már sokan elköltöztek a vidékről, hiszen nem látunk sehol játszadozó gyerekeket, vagy tinit a környéken. Kyoso, a családfő a gazdasági recesszió miatt depresszióba menekült, nehezen tűri ahogy a felesége kimerülten munkát vállal a helyi hotelben, mint ahogy az unokaöccsének is a városban kell dolgoznia, annak ellenére hogy egy favágásra szakosodott családba született. A harmadik rész egyfajta lezárás, a család megpróbáltatásáról, egy tragédia feldolgozásáról, és a két fiatal egymáshoz közelebb kerüléséről szól. Tipikus csendes, nyugodt film, kevés párbeszéddel, remek nyárias hangulattal, nekem azonnal 100%-osan vissza tudta adni azt az érzést, amit gyerekkoromban éreztem a nyári szünetben. Mégis mindezek ellenére totál felejthető alkotás, nincs benne semmi plusz, már rögtön az elején unalomba fullad az egész, egyáltalán nem nézeti magát, még a szép tájak ellenére sem, színészi játék szóra sem érdemes, rendezés is nagyon gyenge, a film nagy része sokkal inkább egy természetfilmnek lehetne eladni, annak meg irtó kevés. Ha valaki szerelmese a rural műfajnak, akkor tehet vele egy próbát, de amilyen pozitív vélemények olvashatóak róla, olyannyira nem is tetszett. Pl. a Breathe In, Breathe Out meg sem közelíti. Egy közepes, felejthető film, amiből max a nyári képek maradnak majd meg! Mindenesetre a rendező felkeltette az érdeklődésemet.
Rendező: Kawase Naomi
Szerintem: 5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése