Mióta Mugikónak meghalt az apja, azóta a zsörtölődő bátyjával él egy fedél alatt, szűkösen, olykor részmunkaidős fizetéssel besegítve a családi kasszába. Az idősebb testvérnek már kezd elege lenni húgából, hogy mindig valami másba fog bele, valamire mindig kell a pénz, ráadásul egy nap betoppan a hosszú évek óta nem látott édesanya is, csak hogy teljes legyen a kép. Mugiko nem is emlékszik rá, mivel még kicsi gyerekkorában faképnél hagyta őket, így nehezen barátkozik meg a gondolattal mikor hozzájuk költözik. Ám hamar kiderül, hogy ennek oka van, ugyanis halálos beteg, és már csak napjai vannak hátra. Az édesanyja hamvaival felkeresi szülővárosát, hogy többet megtudjon a múltjáról. Az egész filmet körbe lengi a "vigyázz hogyan beszélsz a szüleiddel" , "anya csak egy van" és hasonló tanmesék, amit egyáltalán nem giccsesen, és erőltetve tár a néző elé. Valamilyen szinten még át is tudtam érezni ezeket a dolgokat, és biztos vagyok benne, hogy sokan elgondolkodnak a film megnézése után erről a témáról. Leginkább a drámák közé sorolható be, ugyanakkor a tipikus "elmegyek megkeresni a gyökereimet egy kis falucskába" feeling is erősen megvan. Másfél órás az egész, ami elég is lenne, ha lettek volna benne jól összerakott jelenetek, emlékezetes helyszínek, jól használt kamerabeállítások, és pénz. Az egész filmnek nincs hangulata, csak elmesél egy furcsa gyerek-szülő kapcsolatot, majd hirtelen levonva a tanulságot vége is. De legalább azt jól! És a karakterek is rendben vannak! Matsuda Ryuheit kifejezetten kedvelem, és ugyan csak mellékszerepet kapott, kétség kívül ő a legjobb színész a filmből. Horikita Maki karakterét ugyanakkor teljesen áttudtam érezni, ahogyan keresi önmagát a nagy világban, lehetetlen álmai vannak, és az anyja felé tanúsított érzelmek nagyon átjöttek (természetesen a végén elhangzott monológra gondolok). Rendezőtől ez a harmadik film amit láttam, a Cafe Isobe alapműnek tartom, míg a Silver Spoon-ról már elmondtam a lesújtó véleményemet. A film ajánlós, bár sokszor olyan semmilyen, simán be lehet rajta aludni, de a karakterek és a gondolat amit át akar adni azok rendben vannak! És a filmnek hála felfigyeltem Seiko Matsudára. :)
Rendező: Yoshida Keisuke
Szerintem: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése