A koreai háború után egy titokzatos férfi és fia Seoul felé tartanak, az ottani csoda doktorhoz, aki mindenfajta betegséget meg tud gyógyítana, így talán a gyerek tuberkulózisát is. Az ételre, szállásra valót a férfi fuvola előadásaiból kalapolja össze, vagy éppen egy rászoruló falun segít. A céljukhoz közel érve mindenük elfogy, így kénytelenek megállni egy furcsa faluban, ahol eleinte nem szívesen fogadják őket. De mivel nagy gondba vannak, ugyanis patkányok lepik el az egész helyet, így kénytelenek megbízni a jöttmentben, aki megoldást ígér a problémájukra. Azonban ez a falu fejesének és fiának egyáltalán nem tetszik. Túlságosan nagy hülyeséget nem akarok írni, de ennek a filmnek tök olyan a hangulata, mintha egy népmesét néznék, némi horrorisztikus elemekkel vegyítve, belecsempészve némi fekete humort. A film legnagyobb hibája, hogy súlytalan. Tök jó lehetőségek voltak benne, de az egészből csak egy szimpla, kiszámítható harmadrangú thriller kerekedik ki. Jobb lett volna, ha több misztikumot raktak volna bele, az első felében jobban rámehettek volna arra, hogy vajon a falusiaknak vagy az idegennek vannak sötét titkaik, de erre bőven rácáfol a második fele, ami egy kicsit bosszú filmbe megy át, némi gusztustalankodással, ami egyáltalán nem megrázó, mint ahogy azt sokan írják. Ryoo Seung-Ryon egy tipikus egyszerű koreai embert alakít, mindenkinek megalázkodik, a folyamatos röhögésével inkább idegesítő, mintsem vicces, szimpatikus hülye karakter. Bár mondjuk ő a tipikus Bill Murray féle színész, aki csak saját magát tudja alakítani. Chun Woo-Hee továbbra is az egyik kedvenc koreai színésznőm, itt is megmutatja hogy miért, bár már láttam tőle komolyabb alakítást is. Aki még megemlíthető, Lee Sung-Min, bár ő a Misaeng óta nekem örökké Oh Sang-Sik marad, és itt is a kissé szarkasztikus, mogorva, kissé kétszínű karaktert hozza. Amiért mégis elmondható a filmről, hogy tetszett, az népmesés hangulat, zenék, eleinte lassan folyó történet, ami végett fenn tartotta bennem azt, hogy na itt még talán lesz valami érzést, valamint a műfajban ennél azért van bőven rosszabb is. Sovány vigasz, de ennek a megtekintését legalább nem bántam meg.
Rendező: Kim Gwang-Tae
Szerintem: 6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése