Úgy gondoltam az ismételten többszöri csalódásom a koreai filmekben már valahogyan helyre kellene hozni. Ezért esett a választásom egy olyan darabra ami véleményem szerint a koreai filmgyártás aranykorából való, legalábbis a romantikus vígjátékok sorát nézzük, akkor mindenképp. A kedvem a film megtekintése után eléggé vegyesre sikeredett. Valamilyen szinten élveztem, mert imádom azt a korszakot, az öltözködést, a városképet, a humort, és azt a megmagyarázhatatlan hangulatot, ami talán már teljesen kiveszett a koreai filmekből. Ugyanakkor meg egy végtelen buta és primitív filmről van szó, amilyet már ezeregyet készítettek, így már egyáltalán nem üt akkorát, álljak hozzá bármennyire pozitívan is. Ráadásul még nevetni sem tudtam rajta. Meg van itt minden klisé, ami az akkori filmeket jellemezte. Az osztály menő csaja, aki hihetetlenül erős, az osztályba érkező laza csávó, sexi tanárnő, az infantilis apuka aki egész nap fekszik és kártyázik, a dauerolt hajú anyuka aki egy kis boltot vezet és állandóan kiabál, valamint a teljesen abszurd sztori és humor. Történetesen főszereplőnket elviszi az anyja egy látnokhoz, aki elmondja hogy a lányát megszállta egy több száz évvel ezelőtt élt herceg kisasszony, és ha 16 éves koráig nem megy férjhez egy Ondal nevezetű fickóhoz, akkor bizony meg fog halni. Mintha láttam már volna egy pár ehhez hasonló koreai filmet. Rendezés semmitmondó, egy limonádé vígjáték az egész, színészek borzalmasak, szóra se érdemesek, Eun Ji-Wont csak fanserviceként rakták bele, Lim Eun-Kyung meg azóta már fel is hagyott a színészkedéssel. Aki szereti ezt a korszakot és az ilyen vígjátékokat, az talán tehet vele egy próbát. Mindenesetre nekem most meghozta a kedvem a 2004 körüli filmek felkutatására, amiket még nem láttam.
Rendező: Oh Duk-Hwan
Szerintem: 4/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése