Ilyen az mikor egy régi klasszikus rengeteg gyerekkori emlékkel megtűzdelve kártyavárként omlik össze előttem egy újbóli immár felnőttként való megtekintés után. Nem mondom azt, hogy ez akkora klasszikus Jackie Chan film volt nálam, mint a Sárkényikrek, Rendőrsztori, Rettenthetetlen hiéna, de ezt is nagyon szerettem. Talán már egy kicsit akkor is sok volt a Street Fighter ökörködés, de bőven a nosztalgikus kategóriába soroltam. Egészen idáig. Talán Wong Jing lévén, bár őt továbbra is nagyon bírom, de a poénok ezúttal valami iszonyatosan fárasztóak voltak, forgatókönyv, sztori meg nem is nagyon volt a filmnek, inkább csak egymás után jöttek a poénok és jelenetek. Nem mondom, marha jól megfogták a manga/animés hangulatot, talán jobban is, mint az általam látott legtöbb japánok által készített anime adaptációk bármelyikében, pláne nem a 90-es évek elejéről, és a csajok is jók, na meg a bunyók, de ennyi. Jackie Chan itt érdekes módon(mangát ismerve már annyira nem) egy nőcsábászt alakít, ami számomra valahogy mindig is furcsa volt, hisz így férfi szemmel soha nem gondoltam, hogy Jackie egy jóképű fickó lenne, ám legyen. De szerencsére ott van a vastag szemöldökű és egyben gyönyörű Joey Wong, sajnos több remek hongkongi színésznővel egyetemben már őt sem lehet viszontlátni a vásznon egy ideje, a japán származású Kumiko Goto, aki igazából nem is színész, Chingmy Yau, a tőle megszokott alakítással és karakterrel. Ennyi, egy csajokkal, bunyóval, poénokkal bőven teli pakolt film ez -amiről egyértelműen Wong Jing-re lehet asszociálni- ám nálam már erősen megkopva. Talán pár év múlva újra nosztalgikus mámorban fogom újra nézni, de ez most annyira nem tudott lenyűgözni.
Rendező: Wong Jing
Szerintem: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése