Röviden, Yamashita Nobuhirotól sokkal többet vártam. Az ő nevéhez fűződnek olyan kiváló alkotások, mint a Linda Linda Linda, A Gentle Breeze in the Village, The Matsugane Potshot Affair, vagy a Tamako in Moratorium. Ugyan nem tévedhetetlen ő sem, hisz szintén ő rendezte az olyan szörnyűségeket, mint a Ramblers vagy a Cream Lemont, amik mentségére szóljon, még a karrierje elején készültek. Mégis a leírás alapján valami nagyon jó kis hangulatos filmet vártam. A film azzal kezdődik, hogy főszereplőnket kiengedik a börtönből, majd a cinkostársai felveszik autóval, de azonnal hátba is szúrják, összeverik az út kellős közepén, amitől akkora sokkot kap, hogy részleges amnéziát kap(amnéziás főhőst még nem is láttunk soha ugye?). Majd a véletlenek folytán egy zenekarhoz csapódik, és egyre többet tudunk meg róla, ahogyan kezd visszajönni az emlékezete. Gyakorlatilag a film elején ki lehet találni az egész sztorit, még nagy filmbuzinak sem kell hozzá lenni. Kiszámítható, szürke film, tipikus olyan japán megoldásokkal, amiket akárhogy is nézzük, nem racionálisak egy európai ember számára. Igazából hiányzott ebből a filmből a lélek. A két főszereplő nagyon jó, főleg hogy Subaru Shibutani nem is színész, hanem énekes, míg Nikaido Fumi egyre inkább a kedvenceim közé kezd avanzsálni. A film egyértelmű erőssége a zene, még úgyis hogy ez a japán punkrock nem igazán illik a film hangulatához. Egyszer talán érdemes megnézni, hátha elkap a film, illetve aki szereti a zenekaros, yakuzás filmeket annak is érdemes tenni vele egy próbát. Még ha mindkettőből is csak immel ámmal kapunk, és a dráma sem túl erős.
Rendező: Yamashita Nobuhiro
Rendező: Yamashita Nobuhiro
Szerintem: 6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése