A 11 éves Satoshi hirtelen elveszti édesapját, és mivel korábban az édesanyja is meghalt, így Tokyóból vidékre a nagyszülőkhöz kerül. Annyira megrázta az eset, hogy ez miatt katatón állapotba kerül, befordul, és egy hang nem jön ki a torkán. Az ottani öreg orvos veszi kezelésbe, és annak unokájával kezd szép lassan kialakulni némi kapcsolat. Egyrészt nagyon depresszív film, a 11 éves srác le s föl járkál leszegett fejjel a városban, nem szól senkihez, a helybéli gyerekek terrorizálják, és az egész film alatt sehová nem fejlődik a srác jelleme, csak ebben az állapotban van végig, talán a legvégén kap némi pozitív kicsengést. Másrészt meg a Japán vidéken játszódik, tengerpart melletti faluban, az meg mindig jó, pláne nyáron. Elég jól visszahozza a nyári szüneti feelinget, még ha annyira borongós is a hangulat, aminek enyhítésében még a bőgőszólamok sem éppen segítenek. Úgy gondolom ez az egyetlen olyan dolog ami végett tudnám ajánlani a filmet, minden más közepes alá. Érdekes, hogy 2004-es a film, és ugyan van mobiltelefon(mindig meglepődöm hogy ekkortájt már Japánban színes kijelzős, kamerás telefonok voltak, amin lehetett e-mailt is küldeni), de az egész film képi világa miatt, olyan 80-as évek elejére tenném. Magyar filmek közül talán a Kemény kalap és krumpli orr volt ilyen minőségű, ami a 70-es évek eleje, közepe. Lehetséges, hogy VHS only volt a film, és abból lett csak átdigitalizálva, így nem is annyira részletes, éles a kép, bár ez is ad neki egyfajta hangulatot.
Rendező: Naoki Segi
Szerintem: 5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése