Sok film rajongót, ha az ember megkérdez ki a ma is élő kedvenc rendezője, akkor általában a Tarantino, Nolan, Scorsese nevek hangzanak el. Én ugyan kedvenc rendezőt nem tudnék választani, de egyet mindenféleképpen kiemelnék, illetve nem kéne sokáig gondolkodnom: Nakamura Yoshihiro. Nyilván nem egy tökéletes rendező, hisz bőven vannak gyengébb filmjei, de annyira észrevehető stílusjeggyel dolgozik, és olyannyira megszerettem egyes filmjeit, hogy évről évre tűkön ülve várom az angol feliratot az újabb filmjeihez. Tavaly újból bizonyított, a The Snow White Murder Case simán beleraknám az öt kedvenc 2014-es filmes listámba. Aminek nagyon örültem, mert a 2010-es Golden Slumber óta mintha egy kicsit elveszett volna. See You Tomorrow Everyone! ugyan kellemes film volt, de nem hozott olyan átütő, és csavaros sztorit, mint az előző filmjei, illetve a Chips-el sem volt különösen problémám, de mégiscsak egy rövidfilm volt. A Miracle Apples tavaly előtti film, csak most jött hozzá ki az angol felirat, és sajnos azt kell mondanom ez az aranyos, kedves, egyszerű történettel operáló A Boy and His Samurai féle alkotás, amit egyszer megnéz az ember, jókat mosolyog, és már el is felejti. Azt gondolom, hogy Yoshihiro hozott anyagból tud leginkább dolgozni, pláne ha az egy jó novella, és a szerzőt Isaka Kotaro-nak hívják. Elvileg ez is egy Based on True Story, bár el nem tudom képzelni Japánban kinek az érdeklődését tudta felkelteni egy almatermesztő kálváriája a biogazdálkodással, de hát a japánok azok japánok. A film nagyon jól indul, tipikus falusi közösség, akik az almatermesztésből élnek meg, nekik a mindennapjaikba tekinthetünk be, de úgy egy óra elteltével annyira unalmassá, és néhol már röhejessé válik a cselekmény, hogy lehet ha nem egy Yoshihiro filmről lenne szó, akkor kikapcsoltam volna, mondván ezeregyet láttam már ilyet. És sajnos nem is lesz jobb, telnek az évek, egyre rosszabb lesz a termés, a család teljesen eladósodik, a férj kezd megőrülni, a közösség kitaszítja magából, és ezt a szenvedést kell átélnünk a műsoridő jelentős hányadában. Majd természetesen az utolsó 10-15 percben minden a helyére áll. Fel nem foghatom, hogy a generációk óta almatermesztéssel foglalkozó családok, hogy a francba nem tudták a biogazdálkodás rejtelmeit. Itt Magyarországon nagyapáink idejében azt se tudták mi az a bio, úgy hogy biogazdák voltak, és mindennek tudták a helyét hol van az életben. Nem kicsit volt ez az egész röhejes számomra, a különféle permetező szerek használata, mint a wasabi, vagy az öreg gazdák teljes sötétsége a téma felől. Abe Sadao-t én már nagyon kezdem unni, állandóan ezt a kicsit bugyuta, ám jószívű karaktert játssza el, viszont Kanno Miho nagyon tetszett, igaz inkább külseje alapján, de a játéka, már amit elvárt a szerep, az rendben volt. Mindenképpen megnézek egy olyan filmet amiben főszerepet játszott, már ha van ilyen. Lehetséges, hogy nálam nagyon félre ment ez a film, de abszolút a rendező leggyengébb filmjeihez sorolom, már ha nem veszem a korai horrorfilmes próbálkozásait. Nem mondom letudott kötni az a bő 2 óra, de igazából 70%-ban semmi érdemleges nem történt, csak ismételte önmagát, illetve a jól bevált kliséket vonultatta fel. Ebben a témában már többet kéne virítani, vagy legalább olyan jól kivitelezni, mint a Wood Job. Annyit még megjegyeznék, hogy a Boy and His Samurai-tól sokkal jobban tetszett...
Rendező: Nakamura Yoshihiro
Szerintem: 6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése