Maszatót, csecsemő korában elrabolta egy nő 40 napra, majd visszaadta az igazi szüleinek. 18 év alatt látszólag mindent megkapott, főleg anyagiakban, de az apja egyáltalán nem foglalkozik vele, míg az anyja egyáltalán nem szereti, és állandóan csak veszekednek. Egy nap elege lesz, és elszökik otthonról, sejtve hogy a nő aki anno elrabolta, az igazi édesanyja, elindul felkutatni. És gyakorlatilag itt indul be a film, egy tengerparti étteremben, ahol az asszony dolgozik. Kicsit nehéz volt értelmeznem a kettőjük kapcsolatát. A fiú már a kezdetektől sejti, hogy ő az igazi anyja, mégis kikezd vele, majd a film folyamán, még másik kettő korabeli csajjal lefekszik, az anya pedig magányában a fiúban találja meg a szerelmet. Nyilván nem árulok el túl nagy spoilert, ha azt mondom hogy a végén a nő is rájön a dologra, mégis a zárójelenetben nem egyértelmű, hogy anya-fia kapcsolat van köztük, vagy szerelem. Nem szeretem az ilyen bizarr sztorikat, mégis el tudtam vonatkoztatni felőle, mert sikerült a rendezőnek úgy tálalnia az egészet, hogy ne ez legyen a lényeg, illetve ne tűnjön gyomorforgatónak (Denis Villeneuve által rendezett Incendies sokkal durvábban tárja elénk ezt a témát, és egyébként maga a film is sokkal jobb). Inkább két szeretethiányos ember történetét meséli el a film, néhol szokásos japán módra, túldramatizálva. A színészek teljesen jól alakítanak, Matsuyuki Yasuku az anya szerepében egyértelműen a legerősebb. És noha az egésznek amolyan tv film jellege van, érződik a színésznőn, hogy mindent beleadott, amit a szerep megkíván. Az elmúlt 1 évben még csak hasonló alakítást sem láttam a koreaiaktól, legyen szó blockbusterről, vagy indie filmről. Kicsit szomorú. Filmet nem feltétlenül ajánlom, kihagyható darab, de egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem. A tengerparti kisváros, illetve a nagyrészt az étteremben játszódó jelenetek elég jó hangulatot kölcsönöztek a filmnek.
Rendező: Wakamatsu Setsuro
Szerintem: 5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése