Ismét egy olyan műfaj amivel úgy érzem le kell állnom egy időre: művészfilmek. Illetve nem feltétlenül, inkább amolyan csendes, falusi környezetben játszódó hétköznapi dolgokat bemutató bődületes unalomfilm. Na nem mintha bármelyikkel is bajom lenne. Imádom a Japán falusi környezetet, imádom a hosszas snittekel bemutatott természetet, a szűk szavú párbeszédeket a szereplők között, ahogyan a furcsa szürreális sztorikért is oda vagyok, no persze nem a Funky Forest beteg történetekért. De itt egyik sem működött, borzalmasan unalmas volt, a néhány falusi karakter kisebb történetei is totál érdektelenek voltak, és nem is álltak össze a végén, csak ott lebegtek a semmiben, mint a lufikra kötött papírmasé bálna. Lényegében azzal kezdődik a film, hogy 3 lány fantasy történeteket találnak ki a központban mindig egy bálnával. Ezeket a beszélgetéseket szakítja meg néha 1-1 kisebb történet valamelyik helybéli lakossal. Amik inkább csak párbeszédek a semmiről, mert nem is történik semmi. Tadanobu Satou szerepel benne, ugyan nem sokat, és az alakítása is olyan semmilyen, de talán még a színészi gárdából is őt tudnám kiemelni, csak is abból az okból, mert tudom hogy amúgy milyen színész. A többi színész említésre sem méltó, pedig van olyan köztük, mint Kishibe Ittoku. Rendező ezután a film után nem készített semmit, és 25 év alatt is csak 5 filmet rendezett, amikből igaz csak ezt láttam, de talán nem véletlen a 10 éves síri csend körülötte. Még ha szereted a lassú Japán filmeket, akkor is kihagyható, egyetlen pozitívuma talán, hogy néhol egész jók a kamerabeállítások, egyes jeleneteknél kicsit olyan érzésem is volt, mintha egy animét néznék.
Rendező. Oguri Kohei
Szerintem: 3/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése