A lelkiismeretes adóellenőr, Ryoka Itakura gőzerővel kutatja fel kisebb, nagyobb cégek adócsalóit, legyen az a pacsinko termet üzemeltető gazfickó, vagy a helyi élelmiszerüzletet vezető kisnyugdíjas. Egy nap főnökétől komolyabb megbízást kap, ugyanis fülest kapnak, hogy egy Love Hotel tulajdonos durva pénzeket költ, ám a adózásán ez cseppet sem látszik meg. A nyomozás végeztével azonban semmire sem bukkannak, hála a csavaros eszű adócsalónak, Gondonak, aki a film másik főszereplője, az ellenkező oldalon. Hosszas beszélgetés után kivívják egymás tiszteletét, ám az adóellenőr tisztában van vele, hogy valami itt nincs rendben. Rohadt unalmas egy téma, ám ennek ellenére baromi jó a megvalósítás. Gyakorlatilag az elejétől a végéig fenn tartja az érdeklődést, nagyon jól zajlik a nyomozás, és a karakterek is egész egyszerűen fantasztikusak! Durva, hogy 1987-ben, Japánban egy ilyen minőségi, és modern filmet tudtak a mozivászonra vinni. Az általam látott 80-as években készült filmekben még sajnos nagyon is lehetett érezni a 70-es évek utóhatását, a csöcsvillantással, a yakuzákkal és komor hangulattal átitatva. Itt is jelen van, de nem tolakodóan, és egyáltalán nem zavaróan. Bár kinek mi, a film első képkockája, egy mellbimbót szopogató öregember. De nem ezen van a hangsúly a film alatt. A két színész valami kegyetlen jó karaktereket testesítenek meg. Miyamoto Nobuko az elhivatott, már-már betegesen munkamániás ellenőr, néha ütnivalóan tolakodó stílusával, és a minden hájjal megkent adócsaló, Yamazaki Tsutomu, az a tipikus gengszter akit talán még egy kicsit sajnálunk is, kicsit szurkolunk is neki, de mindezzel egy iszonyú rohadék is tud lenni. Sajnos az értékelésnél gondban vagyok, egyrészt nem láttam a 80-as évekből elég modern korban játszódó filmet ahhoz, hogy igazán mérvadó véleményt tudjak alkotni róla. Mert a képi világ mesteri, de akkor rémlik fel, hogy Kurosawa milyen megoldásokkal hozakodott elő bő 20-30 évvel a film elkészültéhez képest. Így csak filmként tudom értékelni, ami miatt néhány ponton elvérzik. Egyrészt az állandóan felcsendülő zene baromi jó, viszont ez nagyjából 10 percenként előjön, ráadásul mindig egy bizonyos montázs alatt. Jönnek a gengszterek, kiszállnak a kocsiból, előveszik a aktatáskányi lóvét, megszólal, minden nyomozás alatt, kocsiba be, kiszállás alatt végignézhetünk egy kb. 2-3 perces néma jelenetet a főcímdallal karöltve. Ez sokszor baromira kizökkent, és elrontsa az élményt, amit úgy egy óra után már eléggé nehéz volt követni. A film hossza is kicsit több volt a kelleténél, simán kivágtam volna belőle úgy 20 percet, leginkább a yakuzák jeleneteit, mivel az égadta világon semmit nem adtak hozzá a filmhez. Ennek ellenére nagyon megérte megnézni, egy újabb pozitív élménnyel lettem gazdagabb, ami a Japán mozit illeti, és biztos megfogom nézni a második részt, illetve a rendező további filmjeit.
Rendező: Itami Juzu
Szerintem: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése