27 éves Miu a Fortune piacon dolgozik halárusként, a szerencsejáték és sex függő függő apjával, esténként pedig a maradékból főz vacsorát a mozgó büféjében. Minden idejét a munkának szenteli, hogy minél előbb kitudja fizetni apja tartozását, és kilépjen ebből a mókuskerékből, a jobb karrierért és egzisztenciális létért, arról nem is beszélve hogy férjet sem az őt körülvevő alacsony osztályból szeretne. A piacon dolgozó másik halárus sráccal folyamatosan egymás üzletét bojkottálják, ami odáig fajul hogy egyszer csak barátok lesznek, és talán valami komolyabb is kialakul közöttük. 1997-től 2007-ig játszódik a film, és meglepően jól bemutatta az ezekre az időszakokra jellemző hangulatot. Nagyjából az egész film olyan, mintha a millenium körül jelent volna meg, legalábbis engem az abban az időszakban készült romantikus filmekre emlékeztet. A film kezdete egy kissé zavaros, hirtelen vágások vannak, kicsit elvannak sietve azok a lényegi részek, amik bemutatnák, hogy mikor és hogyan lett Miuból halárus, illetve Fishmannal való háború is hogyan kezdődött, miért is utálják ennyire egymást, azon kívül, hogy mindketten halat árulnak, szimplán csak becsöppenünk egy munkanapjukba. Mégis a film első fele az ami nagyon hangulatos, ahogy bemutatja az árusok, elsősorban a két főszereplő gondolatait, napi rutinját. Esténként közös kajálások, ivászatok, beszélgetések, egyáltalán nem szörnyű módon van ábrázolva ez a szakma, mégis Miu karaktere erre van végig beállítva, hogy minél előbb szabaduljon innen. Nem lövök le semmit, ha azt mondom sikerül neki, de milyen áron? Vajon megérte a csillogás? A film végén kiderül, és nagyon jó tanulságot vonhatunk le belőle, ez rendkívüli módon tetszett. Ami viszont nem tetszett, hogy túl rövid a film, nincs jól kibontva abban az egy órában a piaci élet, annak is minden eleme túl műanyag, túl színpadias, és ami ezek után a részek után jön, az totál érdektelenségbe torkollik, én szó szerint bealudtam rajta, és úgy kellett visszaléptetnem arra a jelenetre, amire még emlékeztem. A fényképezés, és az operatőri munka nagyon gyatra, ami túlzottan nem érdekelne, mert a kedvenc filmjeim nagy része mint amatőr, de itt a díszletek, a helyszín sem tudott egy pluszt adni, olyan álmosító, homályos az egész(nem a videó minősége miatt). Az egyik főszerepben Miriam Yeung játszik, akit egy nagyon jó színésznőnek tartok, itt is nagyon átérződik a játéka, ugyanakkor számomra valamiért soha nem volt szimpatikus, lehet több filmet kellene tőle néznem. Másik fontos szereplő, Eason Chan, akit ezen az alakításán kívül még a Tiramisuban láttam, bár elég sok mellékszerepeket játszik, de mindenképpen felkerült a listámra. Rendező túl sok filmet nem készített, egy sem indította be a fantáziámat, hogy megnézném. Viszont ez a film nézős, még ha sokszor igencsak leül, mint az iszap.
Rendező: Wing-Cheong Law
Szerintem: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése