Nemigazán tudtam leszűrni mikor is játszódik a film, talán az 1999-es Inferno plakátból sejthető, hogy a kétezres évek legelején. Ez azért érdekes, mert maga a film 2003-ban került bemutatásra, amikor is a VHS kazettákat már bőven leváltották a DVD lemezek. Dél-Koreában nem tudom mikor történt a váltás, de hazánkban már 1998-ban 53 DVD film közül választhattunk. Az évszám talán azért is fontos, mert összevetve 2003-2004-es filmekkel abszolút régiesnek hat, valamint a helyszín ahol a film nagyrészt játszódik, egy videotéka. Kíváncsi vagyok, hogy Dél-Koreában meddig tudott egy ilyen téka életképes maradni a 2000-es évek eljövetelével. Talán nem kéne túl nagy jelentőséget tulajdonítani ennek, engem mégis zavart egy kicsit a tudatlanságom a témával kapcsolatban. Aki úgy ül le a film elé, mint ahogy én is, hogy azt várja az arcába nyomnak egy rakat filmes popkulturális utalást az adott korszak végett, nos az csalódni fog. A videotéka csak egy helyszín, egy nagyon hangulatos helyszín, amit a főszereplőnket játszó Jang Hyuk Sung üzemeltet, miután feleségétől elvált, és jogi karrierjét feladta. Unalmas, és magányos hétköznapjait egy szerelmes levél töri meg, ami gyaníthatóan valamelyik visszatérő női vásárlóhoz köthető. Ezt próbálja meg kideríteni, a maga komótos, nem kicsit Hong Sang Soo-ra hajazó stílusában. Tulajdonképpen az egész film a 30 fölötti megkeseredett, magányos emberek párkapcsolat kereséséről szól. Hangulat több, mint remek volt, kellően elvont, a történet felépítésével sincs semmi gond, kicsit érződik is rajta, hogy egy novellából készült. A színészeken látszódik, hogy nem dráma színészek, karakterüket jól hozzák, beleillenek a világba, és szinte kivétel nélkül mind elég nagy karriert futottak be azóta. Ami engem kissé untatott, és ez nem a film hibája, inkább az enyém, vagy még inkább Hong Sang Soo rendezőjé [ :) ] az a túlzott hasonlóság. Szeretem az öreget, elég sok filmjét láttam, de szinte kivétel nélkül mind ugyanúgy épül fel, ugyanarról szól. Tipikus, ha egy filmjét láttad, akkor láttad az összeset kategória. És ez a film is nagyjából ugyanazt az érzést, szerkezetet adja, mint az ő filmjei. Ami számomra egy kicsit érdekes, mivel ez a film volt a rendező első, és egyetlen alkotása. Egy próbát mindenképpen megér, eléggé szerethető a hangulata, még ha kissé melankolikus is, a videotékás éra megjelenítése meg külön plusz pont. Egyébként a filmet megnézve amit őszintén sajnálok, hogy ennyit fejlődött a technika. Valahogy az SD tévéknek, a VHS kazettáknak hatalmas hangulata volt, és ugyan nem bánom, hogy leváltották a DVD filmek, de az Lcd okos tévéket, a HD felbontást, blurayt már annál inkább. Emlékszem mikor tudatosan elkezdtem ázsiai filmeket nézni úgy 2004 tájékán, egy 55cm-es SD tévére volt rákötve a gépem, és azon néztem a 700MB-1,37Gb-os filmeket. Abban a méretben, abban a felbontásban tökéletes volt!
Rendező: Kim Hak Sun
Szerintem: 6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése