Tamako in Moratorium

Azon japán filmek közé tartozik ez a darab, ami történetben és cselekményben nem bővelkedik. Lassú, szinte semmiről sem szól, és még rövid is a maga 78 percével. Az ilyen filmeknél nagyon el kell találni a hangulatot, nagyon jó operatőrrel kell dolgozni, hogy az ember ne hagyja félbe a filmet. Ugyan a műfajában nem zászlóvivő, mégis könnyed kikapcsolódást nyújt, talán a hossza miatt is, bár én simán néztem volna még vagy fél órát! Gyakorlatilag a film története annyi, hogy egy vidéken élő, a főiskolát nemrég elvégzett huszonéves lány semmittevéssel tengeti napjait a családi házban, amely egyben az apja sport boltja is. Munkát nem akar szerezni, barátjai nincsenek, és nagyon ki sem akar mozdulni a tévé elől, nem hogy még az apjának segítsen. Maga a cselekmény nincs túlzásba véve, láthatjuk az apa, lány unalmas mindennapjait, az esti vacsorázást, főszereplőnk furcsa munkakeresését. A szokásos tanulság a végén is elmarad, legalábbis én nem venném annak, ami az utolsó jelenetekben elhangzik. Mégis a csendes kisvárosi idill, a magyar szemmel furcsának ható japán hétköznapok, és az apa szerepe miatt letudott kötni a film, és tetszett is. Főszereplő Maeda Atsuko neve nekem nem sokat mond, kicsit utána olvasva egy AKB48 lánycsapat tagja, ez mondjuk meg is látszott a színészi alakításán, ugyan aranyos volt, de ebben az iparban ez már kötelező. Viszont a rendező neve hallatán egyből felkaptam a fejem. Olyan alapművek elkövetője, mint a Linda Linda Linda, vagy a Gentle Breeze in the Village, de nekem a The Drudgery Train és The Matsugane Potshot Affair filmek is nagyon tetszettek. Aki szereti a lassú lefolyású, szinte nulla történetű filmeket az mindenképpen nézze meg, mások inkább hanyagolják, mert semmiben nem kiemelkedő.

Rendező: Yamashita Nobuhiro

Szerintem: 7/10