Au revoir l' ete

Noriko két hetet a rokonoknál tölt vidéken. Nyáron. Ennyiből szerintem már leszűrhető egy Japán filmnél, hogy mire is kell számítani. Talán annyit hagytam ki a számításból, hogy független, alacsony költségvetésű film, és igen csak lassú tud lenni. Na nem művészfilm, inkább csak nagy hirtelenjében elkezdődik és csordogál valamerre. Ami igencsak unalmas tud lenni. Nincsenek nagy okfejtések, sem mondanivaló, hétköznap beszélgetéseket hallhatunk, aminek sokszor abszolút nincs semmi értelme, egymás után jönnek úgy a jelenetek, hogy néha értelme sincs nagyon, miért is ez történt. Van hogy épp a jelenet sűrűjébe csöppenünk, bár a sűrűnek lehet nevezni, azt hogy két 18 éves a síneken kóborol és a párbeszédjük közepébe kerülünk. Nem fárasztó, van hogy nagyon kellemes képi világot áraszt magából, pláne hogy a Japán nyár egyszerűen utánozhatatlan, néha azt hinné az ember, csak abban az országban létezik az igazi nyári hangulat. És a 4:3-as képarány ellenében(amit nehéz megszokni) néhol igencsak szép képeket, kamerabeállításokat láthatunk, még úgyis, hogy nem éppen egy csúcsminőségű kamerával vehették fel. Viszonylag ismert színészekkel operál a film, Fumi Nikaido, Mayu Tsuruta, Kanji Furutachi, Kiki Sugino, de az alakításuk teljes mértékben felejtős. Néhol már eléggé mesterkélten hat, mintha egy szappanoperába csöppennénk, máskor meg van hogy olyannyira hiteles az egész, hogy el is felejtem egy filmet nézek, és nem a valóságban hallok egy élő párbeszédet. Szóval inkább a kettősség jelzi, és nem csak a színészi játékot, hanem az egész filmet. Úgy érzem lehetett volna ez sokkal jobb, ha jobban ráfekszenek a sztorira, kicsit mozgalmasabbá teszik, és úgy fél órával rövidebbre. Az ilyen lassú filmeket totál fölöslegesen készítik 80-90 percnél hosszabbra. A mondanivaló, a hangulat ennyi idő alatt is simán átjönne, csak nem unná halálra az ember magát. Ettől eltekintve simán kíváncsi vagyok a rendező további filmjeire is. Egyet még biztosan megnézek a közeljövőben.

Rendező: Koji Fukada

Szerintem: 6/10