Shino Can't Say Her Own Name

Nagy csalódás ez a film, hiszen meg volt benne a potenciál, hogy felérjen a legjobb tinédzserfilmek közé, de sajnos nem így történt. A film első 60 perce egészen elképesztően pazar. Egyrészt ott van a helyszín, Shizuokában lévő kis Japán halászfalu, Heda, ami valami lehengerlően gyönyörű. Ez az a film ami igazán megmutatja Japán szépségét, különlegességét, hogy nincs még egy ilyen ország még Ázsiában sem, ahol ennyire hangulatos tud lenni egy falucska vagy kisebb város. Az, hogy a tengerparton fekszik, és egyenesen rátekintést ad a Fuji hegyre, már csak hab a tortán. El is kacérkodtam a gondolattal, hogy a legközelebbi Japán látogatás során felkeresem a helyet, hiszen "csak" 2 óra útra van Tokyotól, és a környéken van Izu és Ito is, viszont jobban körülnézve igazából csak a baromi jó operatőri munkának köszönhetően nézett ki ennyire szépen a falu. Félre értés ne essék, való életben is biztosan gyönyörű, de a Japán vidék nagyon hasonló tud lenni, és bizony nem egy sokkal jobban megközelíthető hely van az országban, ahová érdemesebb elmenni, akár Tokyo, akár Osaka környékén. Ettől függetlenül tuti nem özönlötték még el a turisták, és ebből a szempontból marha jó élmény lehet. És ha már szóba került az operatőri munka, a képi világ a film legnagyobb erőssége. Olyan szintű beállításokat látni a filmben, hogy nem hittem a szememnek. Egyes AAA videojátékokban, vagy valami nagyon egyedi hollywoodi produkcióban látni ilyet. Nem mertem pislogni 1 órán keresztül, nehogy lemaradjak valamiről is. Az iskola teraszán étkező diákok, távolban a tengerrel és a hegyekkel szerintem örökre beleégett a retinámba. De egy sima kép, ahogy főszereplőnk elvonul az iskola mögé ebédelni, és csak simán az épületet a biciklitárolót mutatja az is olyan stílusos, hogy elakadt a szavam. Mindehhez jön egy elég jó felütés, miszerint főszereplőnk egy extrán introvertált lány, de olyannyira, hogy még a nevét sem tudja kimondani, annyira izgul. Összebarátkozik egy szintén kívülálló osztálytársával, és zenekart alapítanak, hiszen kiderül, hogy ugyan beszélni nem, de énekelni annál jobban tud a főhősnőnk. Ez a sztori gyakorlatilag leképzi az első egy órát. Ami eszméletlenül jó, minden megvan benne egy jó tinédzserfilmhez, már azon gondolkodtam, hogy honnan tudnám megrendelni blurayen, mert bizony az ilyen filmeket támogatnám, nem utolsó sorban pedig ide kell a kiváló képi minőség. Aztán átlépi a film az 1 órát, és szépen minden beszarik. Képbe kerül egy csúnyán extrovertált srác, és mindent elront amit csak lehet. Azon kívül, hogy marhára idegesítő, a sztori és gyakorlatilag minden jelenet szétesik. Első részben remekül megvan komponálva minden, a csaj "betegsége", és hogy hogyan próbál alkalmazkodni a helyzethez amibe kerül, egyre kezd feloldódni, és simán lehetett volna ebből egy lájtos semmi magasztos történetet elmesélő film. Ellenben a másod részben semmi nem működik. Még a frankó kamerabeállítások is értelmét veszti, hiszen olyan helyszínekbe csap át a film, ahol semmi hasonlót nem igényel. Szűk helyek, bevásárlóközpontok, sötét, esti helyszínek. A főszereplő csaj is szép lassan elkezd idegesíteni, hiszen már inkább úgy viselkedik, mint egy súlyos autista, és a O-o-o-o dadogása is kiakasztó lesz egy idő után. A vége is a szokásos zenekaros, tinédzserfilmes klisét hozza, ahol már inkább átcsap az egész komédiába, ahogy a csajnak taknya nyála összefolyik. Nem szólt senki, hogy ez így roppant kínos, és nem kéne? Nagyon mérges vagyok ez miatt, hisz simán az elmúlt évek legjobb Japán filmje lehetett volna, ha nem cseszik el ennyire a második részét. Főszereplő, Minami Sara rohadt jó volt, simán eltudom képzelni, hogy nagy karriert fog befutni a későbbiekben(csak tudnám kire hasonlít...). Szóval nagy a kettősség bennem. Egyrészt rávágnám a 10 pontot, de nem tehetem, hisz eléggé rossz szájízzel keltem fel előle. Egyébként úgy az 55-60. perc környékén simán ellehetne vágni a filmet, és akkor ténylegesen a kedvenc Japán filmjeim közé sorolnám. Lehet meg is teszem és a későbbiekben újra fogom így nézni, talán a sztori is kerekebb lenne így, happy enddel végződne, ami sokkal jobban illik a filmnek. Manga is van, de ahogy elnéztem egy az egyben ugyanezt a sztorit viszi végig, talán elolvasom, hátha ad valamit...

Rendező: Hiroaki Yuasa
Szerintem: 8/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése