Tokyo!

Általában kerülni szoktam a filmantológiákat, nem szeretem a rövid filmeket, még ha azok egy téma köré csoportosulnak is, pláne hogy kb.  2 órásra szoktak belőni, amiben 20-30 perces művek kapnak helyet, ami édes kevés egy filmnek ahhoz, hogy kibontakozzon. Továbbra sem lesz a kedvencem a műfaj, még ha az első rövidfilm alapján azt is gondoltam, hogy jó lesz ez. És bizony ez is szokott lenni a rákfenéje az antológiáknak, hiába van egy nagyon jó darab közte, ha az összes többi gyenge eresztés. Ez a 110 perces csomag három filmet tartalmaz, egy 40 perceset, egy 35 perceset és egy alig 30 perces darabot. Érdekes módon az első film a legjapánabb, amit egy francia származású rendező készített, Michel Gondry, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint az Egy makulátlan elme örök ragyogása, és... és nagyjából ennyi, a többi filmje nagyrészt több mint felejthető. Hogy mi alapján válogatták ki ezt a három rendezőt fogalmam sincs. Ebben a 40 percben úgy éreztem, hogy bőven elég volt a sztori elmesélésére, és levonni belőle a tanulságokat. Fiatal munkanélküli pár odaköltözik a feleség gyerekkori barátjához egy kis lakásba. Elkezdenek albérletet és munkát keresni, reménytelenül, és egyre nagyobb konfliktus kezd kialakulni kettőjük között, főleg miután a férj talál egy részmunkaidős állást. Felesége egyre inkább mihasznának kezdi érezni magát. Leginkább a hangulata és a rendezés az ami bejött. Szép lefolyású film, amolyan igazi japános hangulatú. Vége kicsit művészies, de ettől függetlenül könnyen befogadható. Második film az igazi elborultság netovábbja. Mintapéldánya annak, miért is utáltam mindig is a Francia filmeket. Beteg, túlzottan művészkedős baromság. Azzal kezd, hogy az utcán egy furcsa fazon végig megy Tokyo utcáin, megeszi a virágokat, pénzt, mindenkit ellök aki az útjába kerül, majd mint aki jól végezte dolgát elbújik a rejtekhelyére, a csatornákba. Valamivel később a szájából bombákat dobál, és tömegmészárlást hajt végre az utcákon. Rendőrség elfogja és azonnal bíróság elé állítják. Nagyrészt a tárgyalóteremben játszódik a film jelentős része. Egy oltári nagy marhaság az egész, simán rádobnám az 1 pontot. Az utolsó film egy hikkikomoriról szól, aki 11 éve nem hagyta el a szobáját, míg egy napon a pizzafutár csaj elájul a küszöbén egy földrengés közepette. Nagyjából innen kezdődik a bonyodalom, de sajnos hót egyszerű a sztori, túl hamar vége is lesz, könnyen felejthető darab. Amit egészében az antológiáról is elmondható. Jó szívvel nem ajánlanám senkinek, max az első film megtekintését, az úgyis csak 40 perces, és Ito Ayumi is szerepel benne.

Rendező: Michel Gondry, Leos Carax, Bong Joon-Ho

Szerintem: 5/10